ELMÉLKEDÉS A NAPI EVANGÉLIUM ALAPJÁN
Évközi 10 hét kedd
1Kir 17, 7-16; Mt 5, 13-16
Üldözött prófétáját nem hagyta magára az Úr. A nagy szárazság miatt nem termett semmi ennivaló. Ami kevéske jutott a nép asztalára, abból nem vett el semmit Isten. Csodával gondoskodott Illés prófétáról. A hollók minden reggel és minden este hozták neki a kenyeret és a húst. Honnan? Lehet, hogy valami távoli pékségből és vendéglőből, de valószínűbb, hogy teremtette az Úr ezeket a táplálékokat, hogy ne vegye el az éhező tömegektől.„Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Illésnek gondoskodnia kellett a folytatásról. De nem, az Úr maga gondoskodott ismét hűséges szolgájáról „Ezért az Úr szózatot intézett hozzá ezekkel a szavakkal: Kelj fel és eredj a szidoniak Száreftájába, és tartózkodj ott; íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged. Fölkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: Adj nekem egy kis vizet valami edényen, hadd igyam. Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána, Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben” (8-11) Meglep bennünket ez az eljárás: Az éhes és szomjas próféta a fát szedegető asszonytól kér enni és inni. Nyilván tudta, hogy ez a vidék is szenved a szárazságtól. Nem kellene-e Isten emberének vállalni a szomjazást és éhezést, mint ilyen önzően elkérni a szűkös mindennapit? Az ezt felelte: az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában, s egy kis olajom a korsóban, éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk” (12) Kegyetlen beszédnek tűnik mindez. Ezért nagyon is kell figyelnünk, a végtelenül szerető Istennek nyilván van valami nagyon fontos üzenete az egész világtörténelemnek, amelyben nem ritkák z ilyen és ehhez hasonló helyzetek. Hogy lehetne Isten keményszívű, részrehajló, hogy adhatna ösztönzést az önszeretetre, mikor Ő alapította az Isten országát a tökéletes igazságra és az önzetlen szeretetre? A szegény asszony, aki vízért még szó nélkül indult, de az életmentő kenyér dolgában már felébred benne a gyermekét féltő anya, visszafordult és szomorúan, de felelősségteljesen megmondja a magáét.A próféta ekkor nagyon helyesen feltárja Isten segítőkészségét és örömteli üzenetét:„Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad.Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj.Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Nem ürül ki a lisztes vékád,s nem apad el olajos korsód addig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére” (13-14)
Évközi 10 hét kedd
1Kir 17, 7-16; Mt 5, 13-16
Üldözött prófétáját nem hagyta magára az Úr. A nagy szárazság miatt nem termett semmi ennivaló. Ami kevéske jutott a nép asztalára, abból nem vett el semmit Isten. Csodával gondoskodott Illés prófétáról. A hollók minden reggel és minden este hozták neki a kenyeret és a húst. Honnan? Lehet, hogy valami távoli pékségből és vendéglőből, de valószínűbb, hogy teremtette az Úr ezeket a táplálékokat, hogy ne vegye el az éhező tömegektől.„Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Illésnek gondoskodnia kellett a folytatásról. De nem, az Úr maga gondoskodott ismét hűséges szolgájáról „Ezért az Úr szózatot intézett hozzá ezekkel a szavakkal: Kelj fel és eredj a szidoniak Száreftájába, és tartózkodj ott; íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged. Fölkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: Adj nekem egy kis vizet valami edényen, hadd igyam. Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána, Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben” (8-11) Meglep bennünket ez az eljárás: Az éhes és szomjas próféta a fát szedegető asszonytól kér enni és inni. Nyilván tudta, hogy ez a vidék is szenved a szárazságtól. Nem kellene-e Isten emberének vállalni a szomjazást és éhezést, mint ilyen önzően elkérni a szűkös mindennapit? Az ezt felelte: az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában, s egy kis olajom a korsóban, éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk” (12) Kegyetlen beszédnek tűnik mindez. Ezért nagyon is kell figyelnünk, a végtelenül szerető Istennek nyilván van valami nagyon fontos üzenete az egész világtörténelemnek, amelyben nem ritkák z ilyen és ehhez hasonló helyzetek. Hogy lehetne Isten keményszívű, részrehajló, hogy adhatna ösztönzést az önszeretetre, mikor Ő alapította az Isten országát a tökéletes igazságra és az önzetlen szeretetre? A szegény asszony, aki vízért még szó nélkül indult, de az életmentő kenyér dolgában már felébred benne a gyermekét féltő anya, visszafordult és szomorúan, de felelősségteljesen megmondja a magáét.A próféta ekkor nagyon helyesen feltárja Isten segítőkészségét és örömteli üzenetét:„Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad.Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj.Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Nem ürül ki a lisztes vékád,s nem apad el olajos korsód addig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére” (13-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése