Jeremiás imája
elmélkedés harmadik rész
Vissza kell térnünk Istenünkhöz! Mint láttuk, az Ő áldása és büntetése dönt. Ami szenvedés és pusztulás rajtunk, akkor fejeződik be, amikor kezd megjavulni a nemzet. Hitetlenné vált magyar testvéreinknek vissza kell nyernünk a hit kegyelmét. Őseink hitét. Nemcsak a templomba járásét, hanem az egész életet alakítót. Ami az áldozatvállalást családért, nemzetért alapozza meg. Vissza kell térnünk Jézus Krisztushoz, aki egyetlen Üdvözítő, a sátán legyőzője. Vissza kell térnünk a Magyarok Nagyasszonyához. Jézus a saját megdicsőült Édesanyját adta védőnknek. Ezért nem ad jó szomszédot és barátot, akiben biztos segítséget nyernénk. Csatlakozunk Jeremiás prófétához, aki vitte Isten megbocsátó kegyelmét, könyörgött népéhez, térjenek meg, ne legyen rommá gyönyörű városuk, országuk. Amikor mégis elpusztult minden vagy fogságba ment mindenki, sírva rimánkodott Urához. Imádkozzunk!
Jeremiás siralmai
5,1: „Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!”
Milliónál több magyar esdekel. Sok mindent tudunk mi is, főként öregek, de a te ismereteid mindenre kiterjednek és csalhatatlanok. Látsz minden jót és szépet egyének, családok és nemzetek testében, lelkében. Látod, hogy hódoltak be a kísértének egyének és nemzetrészek. A kommunizmus idején a besúgás önként, majd beszervezéssel történt: „Mondd el nekik, hogy gyalázat reánk, nem elég, hogy mint fa, kivágatánk, a kidőlt fában őrlő szú lakik, honfi honfira vádaskodik. Szomszéd szomszédot, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad, nehogy, ki távol sír e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen” (Tompa Mihály: A gólyához) Aljas jogi eljárások, kicsinyes bosszúk, kirakatperek, rengeteg börtön, internálótáborok, Szibéria, Gulág gonosz működtetői. A tisztes magántulajdon elrablói, akik tudták, nincs a világon olyan jogalap, amelyre hivatkozva el lehetne venni a más tulajdonát. Az apránként összerabolt vagyont ugyanazok a rablók vagy utódaik saját zsebükbe rakták át és próbáljon valaki jogorvoslatot keresni. Atyánk, ezt is látod. Egyéni sorsok elgáncsolói, családok szétrobbantói, durva hatalmaskodók tömegei dölyfös szenvedtetők. Alattomos és nyílt egyházüldözők. Fiatalok, sőt gyerekek megrontói. „Emlékezz, Uram, lásd gyalázatunkat!
5,2: „Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre”
Sok magyar lett földönfutó, lakóhelyétől messzire deportált nyomorgó, pajtalakó, mert idegenből odatelepülőnek kellett a szorgos élet gyümölcseként létrehozott ház. Milyen lélekkel költözött oda az új tulajdonos? Az ideológia-mellébeszélés=hazugság itt is segített. Te, Uram, gyűlölöd a hazugságot, nem hagysz jóvá semmilyen rablást.
5,3: „Árvák lettünk és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek”
Az árva és az özvegy kiszolgáltatott minden támadásnak, minden erőszaknak. Ritkán tudják előteremteni a mindennapi kenyeret, hiszen a kenyérkereső apa is napi munkájával biztosította a rávalót. Az özvegy édesanya nem tud eléggé törődni gyerekei nevelésével, háza vagy lakása rendben tartásával. Ki van szolgáltatva erőszakos férfiak vágyainak. A jólét, a vidám jókedv messze űzve a legtöbb özvegy és árva életéből. Mindez emberi gonoszság következménye sok esetben. Hadifoglyok, elhurcolt és vissza nem tért apák özvegyei és árvái.
elmélkedés harmadik rész
Vissza kell térnünk Istenünkhöz! Mint láttuk, az Ő áldása és büntetése dönt. Ami szenvedés és pusztulás rajtunk, akkor fejeződik be, amikor kezd megjavulni a nemzet. Hitetlenné vált magyar testvéreinknek vissza kell nyernünk a hit kegyelmét. Őseink hitét. Nemcsak a templomba járásét, hanem az egész életet alakítót. Ami az áldozatvállalást családért, nemzetért alapozza meg. Vissza kell térnünk Jézus Krisztushoz, aki egyetlen Üdvözítő, a sátán legyőzője. Vissza kell térnünk a Magyarok Nagyasszonyához. Jézus a saját megdicsőült Édesanyját adta védőnknek. Ezért nem ad jó szomszédot és barátot, akiben biztos segítséget nyernénk. Csatlakozunk Jeremiás prófétához, aki vitte Isten megbocsátó kegyelmét, könyörgött népéhez, térjenek meg, ne legyen rommá gyönyörű városuk, országuk. Amikor mégis elpusztult minden vagy fogságba ment mindenki, sírva rimánkodott Urához. Imádkozzunk!
Jeremiás siralmai
5,1: „Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!”
Milliónál több magyar esdekel. Sok mindent tudunk mi is, főként öregek, de a te ismereteid mindenre kiterjednek és csalhatatlanok. Látsz minden jót és szépet egyének, családok és nemzetek testében, lelkében. Látod, hogy hódoltak be a kísértének egyének és nemzetrészek. A kommunizmus idején a besúgás önként, majd beszervezéssel történt: „Mondd el nekik, hogy gyalázat reánk, nem elég, hogy mint fa, kivágatánk, a kidőlt fában őrlő szú lakik, honfi honfira vádaskodik. Szomszéd szomszédot, apát fiú elad. Mégis ne szóljon erről ajakad, nehogy, ki távol sír e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen” (Tompa Mihály: A gólyához) Aljas jogi eljárások, kicsinyes bosszúk, kirakatperek, rengeteg börtön, internálótáborok, Szibéria, Gulág gonosz működtetői. A tisztes magántulajdon elrablói, akik tudták, nincs a világon olyan jogalap, amelyre hivatkozva el lehetne venni a más tulajdonát. Az apránként összerabolt vagyont ugyanazok a rablók vagy utódaik saját zsebükbe rakták át és próbáljon valaki jogorvoslatot keresni. Atyánk, ezt is látod. Egyéni sorsok elgáncsolói, családok szétrobbantói, durva hatalmaskodók tömegei dölyfös szenvedtetők. Alattomos és nyílt egyházüldözők. Fiatalok, sőt gyerekek megrontói. „Emlékezz, Uram, lásd gyalázatunkat!
5,2: „Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre”
Sok magyar lett földönfutó, lakóhelyétől messzire deportált nyomorgó, pajtalakó, mert idegenből odatelepülőnek kellett a szorgos élet gyümölcseként létrehozott ház. Milyen lélekkel költözött oda az új tulajdonos? Az ideológia-mellébeszélés=hazugság itt is segített. Te, Uram, gyűlölöd a hazugságot, nem hagysz jóvá semmilyen rablást.
5,3: „Árvák lettünk és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek”
Az árva és az özvegy kiszolgáltatott minden támadásnak, minden erőszaknak. Ritkán tudják előteremteni a mindennapi kenyeret, hiszen a kenyérkereső apa is napi munkájával biztosította a rávalót. Az özvegy édesanya nem tud eléggé törődni gyerekei nevelésével, háza vagy lakása rendben tartásával. Ki van szolgáltatva erőszakos férfiak vágyainak. A jólét, a vidám jókedv messze űzve a legtöbb özvegy és árva életéből. Mindez emberi gonoszság következménye sok esetben. Hadifoglyok, elhurcolt és vissza nem tért apák özvegyei és árvái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése