Mit tehetek népemért?
elmélkedés második rész
Isten szerette Dávidot. Kiemelte az egyszerű falusi életből, a juhok őrzőjéből saját népének vezérévé, majd királyává tette. Győztes volt harcaiban mind a filiszteusok ellen, mind a belső trónkövetelők ellen. Akadtak hibái, de ha Isten erre figyelmeztette, bűnbánatot tartott. Isten megbocsátott neki. Családját halála után sem vetette el, mint elődjét, Saulét, hanem dinasztiává tette, és megígérve neki, hogy késői unokájaként születik majd a Megváltó. Amikor már öreg volt, fiai egymás után kísérleteztek azzal, hogy átveszik tőle a királyságot. Végül úgy döntött, hogy még életében adja át a trónját Betsabé nevű feleségétől született fiának, Salamonnak. Dávid utolsó nagy terve az volt, Isten sátrát nem javítgatják tovább, hanem helyette gyönyörű templomot építtet Jeruzsálemben. Úgy vélte, hogy az elavult, tönkrement deszkaépítmény helyett kőből építteti meg az Úr, Izrael Istene templomát. Erre össze is gyűjtött minden szükséges anyagot, fiának adta, megparancsolva neki, hogy építse fel az előkészített hozzávalókból Isten templomát, hogy legyen hová elmennie a népnek, tudjon hol könyörögni az Úrhoz segítségért és irgalomért. Az ifjú királynak álmában megjelent Isten, és felajánlotta neki: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked” (1Kir 3,5) Salamon pedig bölcsességet kért Istentől, mert úgy gondolta, hogy csak isteni bölcsességgel lehet jól kormányozni, boldoggá tenni a népét, s ezzel betölteni küldetését.„Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavaid szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt. amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem” (11-13) Hamarosan meg is mutatkozott ez az ajándék. Két asszony állt a király elé, hogy szolgáltasson igazságot. Az egyik kezében élő, a másikéban halott kisbaba volt. Mindkettő az élő kicsit követelte. A király nézte a két asszonyt. Gondolkodott: mindegyik a maga igazát erősítgeti. Hirtelen megvilágosult a bölcsesség hatására: ítélt: vágjátok ketté az élő kicsit, s mindkét asszonynak adjatok belőle egy felet! Az egyik asszony felujjongott: nagyszerű ítélet! A másik feljajdult: Inkább adjátok oda egészen az élő kisbabát vetélytársamnak, csak életben maradjon! Az ifjú király ítéletet hirdetett: Ez az utóbb szóló asszony az élő gyermek anyja, mert félti az életét. Vegyétek el a másiktól és adjátok neki. Rengeteg bölcs ítélet, mondás, írás származott Salamontól. Úgy is él az egész világ emlékezetében, mint Bölcs Salamon. Mit adhatnának népünk vezetői hazájuknak? Bölcsességet. Azt, ami a népet valóban szolgálja. Ami neki jó. Vagyis ami a népet boldogítja. Ezt azonban csak Istentől kaphatják. Élete végén Salamon király sok felesége közül számosan bálványimádó királyok lányai voltak. Ezeknek a kedvéért Salamon király bálványoknak is építtetett templomokat, és ezzel súlyosan vétkezett az egy igaz Isten ellen, aki hűségéért adta áldását rá, tette bölcsé és hihetetlenül gazdaggá. Isten ezért büntette őt.„Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet, s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, ezért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt, amelyet kiválasztottam” (1Kir 11,11-13) Ahiás próféta találkozott Salamon szolgájával, Jeroboámmal. A próféta levetette új köpenyét, tizenkét darabra szakította, aztán tizenegy darabot átadott Jeroboámnak. Isten megbízott ebben a fiatalemberben. Mit adott ő Istennek ezért a tizenegy törzsért? (29-39)
elmélkedés második rész
Isten szerette Dávidot. Kiemelte az egyszerű falusi életből, a juhok őrzőjéből saját népének vezérévé, majd királyává tette. Győztes volt harcaiban mind a filiszteusok ellen, mind a belső trónkövetelők ellen. Akadtak hibái, de ha Isten erre figyelmeztette, bűnbánatot tartott. Isten megbocsátott neki. Családját halála után sem vetette el, mint elődjét, Saulét, hanem dinasztiává tette, és megígérve neki, hogy késői unokájaként születik majd a Megváltó. Amikor már öreg volt, fiai egymás után kísérleteztek azzal, hogy átveszik tőle a királyságot. Végül úgy döntött, hogy még életében adja át a trónját Betsabé nevű feleségétől született fiának, Salamonnak. Dávid utolsó nagy terve az volt, Isten sátrát nem javítgatják tovább, hanem helyette gyönyörű templomot építtet Jeruzsálemben. Úgy vélte, hogy az elavult, tönkrement deszkaépítmény helyett kőből építteti meg az Úr, Izrael Istene templomát. Erre össze is gyűjtött minden szükséges anyagot, fiának adta, megparancsolva neki, hogy építse fel az előkészített hozzávalókból Isten templomát, hogy legyen hová elmennie a népnek, tudjon hol könyörögni az Úrhoz segítségért és irgalomért. Az ifjú királynak álmában megjelent Isten, és felajánlotta neki: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked” (1Kir 3,5) Salamon pedig bölcsességet kért Istentől, mert úgy gondolta, hogy csak isteni bölcsességgel lehet jól kormányozni, boldoggá tenni a népét, s ezzel betölteni küldetését.„Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavaid szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt. amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem” (11-13) Hamarosan meg is mutatkozott ez az ajándék. Két asszony állt a király elé, hogy szolgáltasson igazságot. Az egyik kezében élő, a másikéban halott kisbaba volt. Mindkettő az élő kicsit követelte. A király nézte a két asszonyt. Gondolkodott: mindegyik a maga igazát erősítgeti. Hirtelen megvilágosult a bölcsesség hatására: ítélt: vágjátok ketté az élő kicsit, s mindkét asszonynak adjatok belőle egy felet! Az egyik asszony felujjongott: nagyszerű ítélet! A másik feljajdult: Inkább adjátok oda egészen az élő kisbabát vetélytársamnak, csak életben maradjon! Az ifjú király ítéletet hirdetett: Ez az utóbb szóló asszony az élő gyermek anyja, mert félti az életét. Vegyétek el a másiktól és adjátok neki. Rengeteg bölcs ítélet, mondás, írás származott Salamontól. Úgy is él az egész világ emlékezetében, mint Bölcs Salamon. Mit adhatnának népünk vezetői hazájuknak? Bölcsességet. Azt, ami a népet valóban szolgálja. Ami neki jó. Vagyis ami a népet boldogítja. Ezt azonban csak Istentől kaphatják. Élete végén Salamon király sok felesége közül számosan bálványimádó királyok lányai voltak. Ezeknek a kedvéért Salamon király bálványoknak is építtetett templomokat, és ezzel súlyosan vétkezett az egy igaz Isten ellen, aki hűségéért adta áldását rá, tette bölcsé és hihetetlenül gazdaggá. Isten ezért büntette őt.„Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet, s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, ezért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt, amelyet kiválasztottam” (1Kir 11,11-13) Ahiás próféta találkozott Salamon szolgájával, Jeroboámmal. A próféta levetette új köpenyét, tizenkét darabra szakította, aztán tizenegy darabot átadott Jeroboámnak. Isten megbízott ebben a fiatalemberben. Mit adott ő Istennek ezért a tizenegy törzsért? (29-39)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése