Mit tehetek népemért?
befejező rész
Jeremiás prófétát sorsdöntő időben adta Isten Jeruzsálemnek és Júda királyságának,ahol négy évszázada Dávid házából származott királyok uralkodtak.Többen közülük Dávid hűségével kormányozták az országot, de a többségük Salamont követve megtűrték a bálványokat, sőt segítették is a bálványkultuszt. Égbekiáltó bűnük volt az egyszerű nép sanyargatása a kivetett magas adókkal. Az igaz Istennel annyira nem törődtek, hogy még a Szentírás addig megírt könyvtekercseit is elvesztették. Jozija király, aki nyolc éves korától uralkodott Jeruzsálemben és Júdában, tizenhat évesen kezdte keresni atyái Istenét. Leromboltatta a bálványtemplomokat és egyéb kultikus helyeket előbb saját országában, majd Izrael területén is megtette ugyanezt. Uralkodásának tizennyolcadik évében Salamon templomát, az igaz Isten házát kezdte tataroztatni. Amikor a főpaptól átvették küldöttei a templom addig összegyűjtött pénzét, a főpap átadott nekik egy könyvtekercset: „Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában”, mondta. Sáfán, a király íródeákja átadta a királynak, ő pedig felolvastatta vele Isten könyvét. „Történt pedig, hogy amikor a király meghallgatta a törvény szavait, megszaggatta ruháit és parancsot adott: Menjetek és kérjetek tanácsot az Úrtól rám és Izrael megmaradt részére meg Júdára vonatkozólag e megtalált könyv valamennyi igéje dolgában. Mert az Úr nagy haragja szállott ránk azért, hogy atyáink nem tartották meg az Úr igéit s nem teljesítették mindazt, ami a könyvben írva volt. .íme, én majd atyáidhoz juttatlak, s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok” (2Krón 34,15.19-21) Jozija király megtette népéért, amit tudott. Elpusztította a bálványokat, és ősei példája szerint a főpap által megkérdeztette, mit kíván tetetni vele az Isten? Jeremiás akkor volt húsz év körüli fiatalember, amikor Isten megszólította és prófétának meghívta. Ez Jeruzsálem pusztulása (587-586) előtt egy évtizeddel történhetett. Az Úr pontosan elmondta neki, mit kell tennie, hogy a papság, a vezetők és a nép tudja meg: Isten büntetése, Jeruzsálem teljes pusztulása még elkerülhető legyen. „Így hangzott az Úr igéje hozzám: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek, prófétául rendeltelek a nemzetek számára. Erre így szóltam: Jaj, Uram, Isten, íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok! De ezt mondta nekem az Úr: Ne mondd azt: gyermek vagyok, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek! Mondta az Úr. (Jer, 1,4-8) Jeremiás nem akar próféta lenni. Nem volt még harminc éves, a zsidó számítás szerint tehát gyerek volt. Isten helyreigazítja: Én, küldelek, alkalmasnak tekintelek a küldetésre, hiszen az anyaméhtől így irányítottalak. Azon kívül veled vagyok, vigyázok rád, érezhető segítséget nyújtott számára az Úr: „Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess”! Jeremiás pontosan megkapta tennivalóit. Ami erkölcsileg rossz, az kell irgalmatlanul meg kell szüntetni. Amit azonban fel kell építened, és ami növényzetet el kell ültetned, azt tedd meg. Ebben benne van az erkölcsiség alaptörvénye: erkölcsös az, ami Isten parancsa szerint történik, erkölcstelen mindaz, ami az Ő törvényeivel ellentétes. Tehát bármit mondanak az emberek, vezetők, szokások, csak Isten parancsa számít. A próféta szava nemcsak Júdában érvényes, Isten minden néphez küldi a prófétát, vagy akár évezredek múlva az írott szavait. A Szentírás tehát nem a zsidók számára készült,hanem minden nemzet irányítója.Nekünk, is megvan a tévedhetetlen isteni irányításunk: hitoktatásban mindenki hozzáférhet.Ne zavarjon meg senkit,hogy irányítók ezt tagadják.Nem szabad megtanulni és megtenni semmit,amit Isten törvényei ellen adnak elénk.A katolikus Egyház viszont változatlanul hirdeti,amit másokért, családunkért, nemzetünkért meg kell tennünk.
befejező rész
Jeremiás prófétát sorsdöntő időben adta Isten Jeruzsálemnek és Júda királyságának,ahol négy évszázada Dávid házából származott királyok uralkodtak.Többen közülük Dávid hűségével kormányozták az országot, de a többségük Salamont követve megtűrték a bálványokat, sőt segítették is a bálványkultuszt. Égbekiáltó bűnük volt az egyszerű nép sanyargatása a kivetett magas adókkal. Az igaz Istennel annyira nem törődtek, hogy még a Szentírás addig megírt könyvtekercseit is elvesztették. Jozija király, aki nyolc éves korától uralkodott Jeruzsálemben és Júdában, tizenhat évesen kezdte keresni atyái Istenét. Leromboltatta a bálványtemplomokat és egyéb kultikus helyeket előbb saját országában, majd Izrael területén is megtette ugyanezt. Uralkodásának tizennyolcadik évében Salamon templomát, az igaz Isten házát kezdte tataroztatni. Amikor a főpaptól átvették küldöttei a templom addig összegyűjtött pénzét, a főpap átadott nekik egy könyvtekercset: „Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában”, mondta. Sáfán, a király íródeákja átadta a királynak, ő pedig felolvastatta vele Isten könyvét. „Történt pedig, hogy amikor a király meghallgatta a törvény szavait, megszaggatta ruháit és parancsot adott: Menjetek és kérjetek tanácsot az Úrtól rám és Izrael megmaradt részére meg Júdára vonatkozólag e megtalált könyv valamennyi igéje dolgában. Mert az Úr nagy haragja szállott ránk azért, hogy atyáink nem tartották meg az Úr igéit s nem teljesítették mindazt, ami a könyvben írva volt. .íme, én majd atyáidhoz juttatlak, s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok” (2Krón 34,15.19-21) Jozija király megtette népéért, amit tudott. Elpusztította a bálványokat, és ősei példája szerint a főpap által megkérdeztette, mit kíván tetetni vele az Isten? Jeremiás akkor volt húsz év körüli fiatalember, amikor Isten megszólította és prófétának meghívta. Ez Jeruzsálem pusztulása (587-586) előtt egy évtizeddel történhetett. Az Úr pontosan elmondta neki, mit kell tennie, hogy a papság, a vezetők és a nép tudja meg: Isten büntetése, Jeruzsálem teljes pusztulása még elkerülhető legyen. „Így hangzott az Úr igéje hozzám: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek, prófétául rendeltelek a nemzetek számára. Erre így szóltam: Jaj, Uram, Isten, íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok! De ezt mondta nekem az Úr: Ne mondd azt: gyermek vagyok, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek! Mondta az Úr. (Jer, 1,4-8) Jeremiás nem akar próféta lenni. Nem volt még harminc éves, a zsidó számítás szerint tehát gyerek volt. Isten helyreigazítja: Én, küldelek, alkalmasnak tekintelek a küldetésre, hiszen az anyaméhtől így irányítottalak. Azon kívül veled vagyok, vigyázok rád, érezhető segítséget nyújtott számára az Úr: „Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess”! Jeremiás pontosan megkapta tennivalóit. Ami erkölcsileg rossz, az kell irgalmatlanul meg kell szüntetni. Amit azonban fel kell építened, és ami növényzetet el kell ültetned, azt tedd meg. Ebben benne van az erkölcsiség alaptörvénye: erkölcsös az, ami Isten parancsa szerint történik, erkölcstelen mindaz, ami az Ő törvényeivel ellentétes. Tehát bármit mondanak az emberek, vezetők, szokások, csak Isten parancsa számít. A próféta szava nemcsak Júdában érvényes, Isten minden néphez küldi a prófétát, vagy akár évezredek múlva az írott szavait. A Szentírás tehát nem a zsidók számára készült,hanem minden nemzet irányítója.Nekünk, is megvan a tévedhetetlen isteni irányításunk: hitoktatásban mindenki hozzáférhet.Ne zavarjon meg senkit,hogy irányítók ezt tagadják.Nem szabad megtanulni és megtenni semmit,amit Isten törvényei ellen adnak elénk.A katolikus Egyház viszont változatlanul hirdeti,amit másokért, családunkért, nemzetünkért meg kell tennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése