Évközi 15 hét szombat
Mik 2, 1-5; Mt 12, 14-21
„Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön”
A Teremtő Isten lerakta a világ rendjének alapjait. Az ember természetes eszének erejével is meg tudja érteni ezeket az alapigazságokat. Igaz az, ami megfelel a fogalmának. Ennek megfelelően a teremtett világ Istené, de ennek a gyönyörű és hasznos földi világnak a haszonélvezetét átadta az embernek: „Alkossuk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain és az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön”. (Ter 1, 26) Ez volt a terv. Amikor aztán ténylegesen meg is teremtette az embert, akkor így adta át a kezébe a földet: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (2, 15) Később Isten Jákob fiainak, az izraelitáknak adta a Földközi tenger keleti partja és a Jordán folyó közötti földet. Kisorsolták a törzsek között, azok, pedig a nemzetségek, majd tovább a családok között. Ezeknek a tulajdonjoga elidegeníthetetlen volt, mert az Úr így akart gondoskodni népe jólétéről. Ha eladni kényszerültek, csak a legközelebbi jubileumi évig vehették meg az új tulajdonosok, a jubileumkor visszaszállt a birtok eredeti tulajdonosára. Ezért írta Mikeás próféta: „Jaj azoknak, akik hiábavalóságokat terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön, akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz tervüket, mert kezüknek hatalmában van. A szántóföldeket megkívánják, és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfival és háznépével, a gazdával és birtokával”. (Mik 2, 1-2) Mindezt Jeruzsálem pusztulása előtt néhány évvel sorolja fel a próféta. Ezek a gonoszságok ugyanúgy súlyos bűnnek számítottak Isten előtt, mint a bálványimádás, és más Isten elleni vétkek. Mikeás és akkor működő prófétatársai megtérésre akarták rábírni honfitársaikat. A megtérésnek meg kell előznie minden bűn bocsánatát. Amíg ez az elrabolt javak visszaadásával meg nem kezdődött, addig megbocsátásról, Isten haragjának megszűnéséről szó sem lehet. „Ezért így szól az Úr: Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez! Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek. Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében”(3-5) Amikor 1989-ben hivatalosan rendszerváltás történt, azt olvastam egy szakember írásában: „Az államosításnak sehol a világon semmiféle jogalapja nem volt”. Az elmúlt rendszer tehát jogtalanul rabolta el a magyarok mindenféle tulajdonát. Isten, pedig még kevésbé adott szabadságot ilyen förtelmes bűnökre. Ma is érvényes Isten üzenete: „Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből majd nem vonjátok ki nyakatokat, és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz az” (1. 3)
Mik 2, 1-5; Mt 12, 14-21
„Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön”
A Teremtő Isten lerakta a világ rendjének alapjait. Az ember természetes eszének erejével is meg tudja érteni ezeket az alapigazságokat. Igaz az, ami megfelel a fogalmának. Ennek megfelelően a teremtett világ Istené, de ennek a gyönyörű és hasznos földi világnak a haszonélvezetét átadta az embernek: „Alkossuk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain és az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön”. (Ter 1, 26) Ez volt a terv. Amikor aztán ténylegesen meg is teremtette az embert, akkor így adta át a kezébe a földet: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (2, 15) Később Isten Jákob fiainak, az izraelitáknak adta a Földközi tenger keleti partja és a Jordán folyó közötti földet. Kisorsolták a törzsek között, azok, pedig a nemzetségek, majd tovább a családok között. Ezeknek a tulajdonjoga elidegeníthetetlen volt, mert az Úr így akart gondoskodni népe jólétéről. Ha eladni kényszerültek, csak a legközelebbi jubileumi évig vehették meg az új tulajdonosok, a jubileumkor visszaszállt a birtok eredeti tulajdonosára. Ezért írta Mikeás próféta: „Jaj azoknak, akik hiábavalóságokat terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön, akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz tervüket, mert kezüknek hatalmában van. A szántóföldeket megkívánják, és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfival és háznépével, a gazdával és birtokával”. (Mik 2, 1-2) Mindezt Jeruzsálem pusztulása előtt néhány évvel sorolja fel a próféta. Ezek a gonoszságok ugyanúgy súlyos bűnnek számítottak Isten előtt, mint a bálványimádás, és más Isten elleni vétkek. Mikeás és akkor működő prófétatársai megtérésre akarták rábírni honfitársaikat. A megtérésnek meg kell előznie minden bűn bocsánatát. Amíg ez az elrabolt javak visszaadásával meg nem kezdődött, addig megbocsátásról, Isten haragjának megszűnéséről szó sem lehet. „Ezért így szól az Úr: Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez! Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek. Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében”(3-5) Amikor 1989-ben hivatalosan rendszerváltás történt, azt olvastam egy szakember írásában: „Az államosításnak sehol a világon semmiféle jogalapja nem volt”. Az elmúlt rendszer tehát jogtalanul rabolta el a magyarok mindenféle tulajdonát. Isten, pedig még kevésbé adott szabadságot ilyen förtelmes bűnökre. Ma is érvényes Isten üzenete: „Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből majd nem vonjátok ki nyakatokat, és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz az” (1. 3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése