Mária Magdolna
Én 3,1-4a vagy 2Kor 5,14-17;Jn 20,1-2.11-18
„Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment”
Jézust még nagypénteken délután, napnyugta előtt eltemették a Golgota-hegy várossal ellentétes oldalában Arimateai József új sírboltjába. Mária Magdolna ezt a helyet jól megnézte. Még a temetés után, a nagy zárókő elhelyezése után is ott maradt. Jézus istenségébe vetett hitét ő is elvesztette a per, a halálos ítélet és Jézus iszonyú szenvedései láttán, mint a Szűzanya kivételével mindenki más. Most elsősorban csak arra tudott gondolni, hogy meghalt legnagyobb jótevője, aki visszaadta lelke nyugalmát Simon farizeus házában, mondván: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábamra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem, ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked, bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret”. (Lk 7,44-47) Igen, a Golgotán a hite megtört, de arra a megbocsátó csodálatos gesztusra most, a temetése órájában külön hálával emlékezni kellett. Amikor még sötét volt, még nem virradt meg a vasárnap, nem bírta kivárni a törvény előírását. Elindult a Golgota felé. Vitte fűszereit, drága keneteit, hogy amit megtenni nem volt módja a kereszt lábánál, próbálja a sírban pótolni. Amikor az üres sír előtt állt, „látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól” (Jn 2 0,1) az éjszakának sötétjétől sokkal sötétebb kétségbeesés ülte meg a lelkét. Lelke minden nyomorúsága űzte Péterhez: „Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit szeretett Jézus, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették” (2) Most a tanítványok rohantak, ő lassan bandukolt utánuk. Hová rohanjon? Hol keresse nyomát? Minden sírt nem bonthat fel. Nem marad már semmi nyom, amelyen elindulhat? A hajnal már felvirradt. Szeme reménytelen sötétjét könnyzápora mossa. Előbb csak két angyalt lát, akik bánata okát kérdik. Felel, de eligazításra nincs reménye, kifordul tehát a sírból. Ott áll valaki! Nem ennek a sírkertnek a gondozója lehet? Még nem él a hit, csak kevés remény, nem tiszta a szem, ügyetlen a kérdés: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”(15) Jézus, mert hisz Ő áll a kertben már nem késlekedik tovább, kimondja jól ismert hangján: „Mária! Erre ő megfordult, és héberül így szólt: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester”. (16) Igen, semmi cím, semmi más megszólítás. Neki,mint annyi másnak, nem volt más mestere, és nem is lesz. Mondani szeretné ezt, ölelni szeretné most is lábait, de Jézusnak rengeteg a dolga. Nagypénteken hitetlenné vált mindenki a baráti köréből. Hitet kell nekik vinnie, oda is visszaadni. Atyja és az egész mennyország várja. Mária, a volt nagy bűnös megérti, hogy Jézus a másik Mária, a szeplőtelen Szűz, az Édesanya után őt kereste fel először. Ő lehet a világ összes bűnösének képviselője, biztatója: A feltámadt Jézus titeket szeret, titeket keres, járjátok ti is szeretetének útját, és találkoztok vele.
Én 3,1-4a vagy 2Kor 5,14-17;Jn 20,1-2.11-18
„Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment”
Jézust még nagypénteken délután, napnyugta előtt eltemették a Golgota-hegy várossal ellentétes oldalában Arimateai József új sírboltjába. Mária Magdolna ezt a helyet jól megnézte. Még a temetés után, a nagy zárókő elhelyezése után is ott maradt. Jézus istenségébe vetett hitét ő is elvesztette a per, a halálos ítélet és Jézus iszonyú szenvedései láttán, mint a Szűzanya kivételével mindenki más. Most elsősorban csak arra tudott gondolni, hogy meghalt legnagyobb jótevője, aki visszaadta lelke nyugalmát Simon farizeus házában, mondván: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábamra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem, ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked, bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret”. (Lk 7,44-47) Igen, a Golgotán a hite megtört, de arra a megbocsátó csodálatos gesztusra most, a temetése órájában külön hálával emlékezni kellett. Amikor még sötét volt, még nem virradt meg a vasárnap, nem bírta kivárni a törvény előírását. Elindult a Golgota felé. Vitte fűszereit, drága keneteit, hogy amit megtenni nem volt módja a kereszt lábánál, próbálja a sírban pótolni. Amikor az üres sír előtt állt, „látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól” (Jn 2 0,1) az éjszakának sötétjétől sokkal sötétebb kétségbeesés ülte meg a lelkét. Lelke minden nyomorúsága űzte Péterhez: „Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit szeretett Jézus, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették” (2) Most a tanítványok rohantak, ő lassan bandukolt utánuk. Hová rohanjon? Hol keresse nyomát? Minden sírt nem bonthat fel. Nem marad már semmi nyom, amelyen elindulhat? A hajnal már felvirradt. Szeme reménytelen sötétjét könnyzápora mossa. Előbb csak két angyalt lát, akik bánata okát kérdik. Felel, de eligazításra nincs reménye, kifordul tehát a sírból. Ott áll valaki! Nem ennek a sírkertnek a gondozója lehet? Még nem él a hit, csak kevés remény, nem tiszta a szem, ügyetlen a kérdés: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!”(15) Jézus, mert hisz Ő áll a kertben már nem késlekedik tovább, kimondja jól ismert hangján: „Mária! Erre ő megfordult, és héberül így szólt: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester”. (16) Igen, semmi cím, semmi más megszólítás. Neki,mint annyi másnak, nem volt más mestere, és nem is lesz. Mondani szeretné ezt, ölelni szeretné most is lábait, de Jézusnak rengeteg a dolga. Nagypénteken hitetlenné vált mindenki a baráti köréből. Hitet kell nekik vinnie, oda is visszaadni. Atyja és az egész mennyország várja. Mária, a volt nagy bűnös megérti, hogy Jézus a másik Mária, a szeplőtelen Szűz, az Édesanya után őt kereste fel először. Ő lehet a világ összes bűnösének képviselője, biztatója: A feltámadt Jézus titeket szeret, titeket keres, járjátok ti is szeretetének útját, és találkoztok vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése