A történelem nagy metszéspontjain
Isten a mindenható, fölséges és jóságos Úr. Azért teremtette meg a világmindenséget, hogy megmutassa fölségét és mindeneket felülmúló szeretetét. Ezeket az isteni rendelkezéseket meg kell ismernünk, hiszen fontos felnőnünk a Mennyei Atya példájához. Isten elvárja tőlünk, hogy észleljük, és megfelelő szintre emeljük az isteni példákat. Az ősszülők élete a hit, bizalom és egymás iránti szeretetben telt. Teljes bizalom jellemezte ezt az alapvető magatartást az Istenatya felé. Naponta imádkoztak. Igaz, nem olvasunk arról az ószövetségi parancsról, hogy „Én, az Úr vagyok a te Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”( Kiv 20,2-6) Napközben végezték dolgukat az Úrtól rájuk bízott gyönyörű kertben.
A munka nem volt nehéz. Ha el is fáradt a kezük a fizikai tevékenységtől, csupán annyit érezhettek: jóleső fáradsághoz jutottak. Atyánk is így beszélget az alkonyati találkozók alkalmával világot fenntartó „munkájáról” Ezt érzékelik ember-fiai is önmagukon. A gondoskodó isteni szeretet minden jóság gyökere, de ez a jóság a maga teljességében az istenségben lakik. Az egyistenhit nélkülözhetetlen az Istennel való kapcsolatukban. A Szentháromság titka hivatalosan majd csak az Újszövetség ajándéka lesz. Ha Isten ennyi gyönyörű példát adott a szülői szeretetre, akkor a minden szeretet gyökerét ne érzékeltette volna az első emberpárral, amikor a természet síkján megismerniük még nem volt lehetséges? A mennyei történésekről hallhattak híreket. Azokban szó volt a világot megváltó Második Isteni Személyről. A küldetése az volt, hogy az Atya megbízásából legyen emberré, Atyja kívánsága szerint bocsássa meg az emberek istenbántásait, hozza létre újra az Istennel való tökéletes szeretetet. Isten, ha nem ezt az utat nyújtotta az ősszülőknek az ősi ismeretnek megismeréséhez, akkor bonyolultabb módon biztosan elnyerték volna ezt a nagyon fontos tudást. Isten annyit biztosan közölt ősszüleinkkel az első isteni üdvösségtervben, hogy ha az ősszülők súlyos bűnnel megbántják az Urat, akkor az emberek életének halállal kell befejeződnie. Fontos, hogy már a paradicsomkertben is fel kell ismernünk Istennek mindent felülmúló szeretetét. Éppen ezért az első kézenfekvő figyelmeztetés, hogy ezzel az örökös elszámolással szembesüljünk, feltegyük a nagy kérdést: Isten szeretete már a kezdet kezdetén elment a végső határig: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,13-17) Hányszor ragadtatja magát könnyelműen némelyik ember, amikor a paradicsomi történetet kajánul eladja kisstílű hallgatóságának. Pedig komoly a történet, és azok, akik még ma is így cselekednek, sokat fognak szenvedni miatta.
Isten a mindenható, fölséges és jóságos Úr. Azért teremtette meg a világmindenséget, hogy megmutassa fölségét és mindeneket felülmúló szeretetét. Ezeket az isteni rendelkezéseket meg kell ismernünk, hiszen fontos felnőnünk a Mennyei Atya példájához. Isten elvárja tőlünk, hogy észleljük, és megfelelő szintre emeljük az isteni példákat. Az ősszülők élete a hit, bizalom és egymás iránti szeretetben telt. Teljes bizalom jellemezte ezt az alapvető magatartást az Istenatya felé. Naponta imádkoztak. Igaz, nem olvasunk arról az ószövetségi parancsról, hogy „Én, az Úr vagyok a te Istened. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”( Kiv 20,2-6) Napközben végezték dolgukat az Úrtól rájuk bízott gyönyörű kertben.
A munka nem volt nehéz. Ha el is fáradt a kezük a fizikai tevékenységtől, csupán annyit érezhettek: jóleső fáradsághoz jutottak. Atyánk is így beszélget az alkonyati találkozók alkalmával világot fenntartó „munkájáról” Ezt érzékelik ember-fiai is önmagukon. A gondoskodó isteni szeretet minden jóság gyökere, de ez a jóság a maga teljességében az istenségben lakik. Az egyistenhit nélkülözhetetlen az Istennel való kapcsolatukban. A Szentháromság titka hivatalosan majd csak az Újszövetség ajándéka lesz. Ha Isten ennyi gyönyörű példát adott a szülői szeretetre, akkor a minden szeretet gyökerét ne érzékeltette volna az első emberpárral, amikor a természet síkján megismerniük még nem volt lehetséges? A mennyei történésekről hallhattak híreket. Azokban szó volt a világot megváltó Második Isteni Személyről. A küldetése az volt, hogy az Atya megbízásából legyen emberré, Atyja kívánsága szerint bocsássa meg az emberek istenbántásait, hozza létre újra az Istennel való tökéletes szeretetet. Isten, ha nem ezt az utat nyújtotta az ősszülőknek az ősi ismeretnek megismeréséhez, akkor bonyolultabb módon biztosan elnyerték volna ezt a nagyon fontos tudást. Isten annyit biztosan közölt ősszüleinkkel az első isteni üdvösségtervben, hogy ha az ősszülők súlyos bűnnel megbántják az Urat, akkor az emberek életének halállal kell befejeződnie. Fontos, hogy már a paradicsomkertben is fel kell ismernünk Istennek mindent felülmúló szeretetét. Éppen ezért az első kézenfekvő figyelmeztetés, hogy ezzel az örökös elszámolással szembesüljünk, feltegyük a nagy kérdést: Isten szeretete már a kezdet kezdetén elment a végső határig: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,13-17) Hányszor ragadtatja magát könnyelműen némelyik ember, amikor a paradicsomi történetet kajánul eladja kisstílű hallgatóságának. Pedig komoly a történet, és azok, akik még ma is így cselekednek, sokat fognak szenvedni miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése