Évközi 16. hét hétfő
Mik 6, 1-4. 6-8 Mt 12, 38-42
„Az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll”
Isten országának alappillére a szeretettel együtt az igazság. Igaz az, ami megfelel fogalmának. Mivel a dolgokat, az összes létezőt Isten gondolta ki, a dolgok megfelelnek a kigondoló nézeteinek. Istennek a gondolatai nemcsak a világ dolgainak az esetében igazak, hanem a történelem teljes vonulatában is. Isten az emberi nemet saját képére és hasonlatosságára teremtette, ezért az ember létének és cselekvésének igaznak és szeretettel teljesnek kell lenni. Az emberek a látható világában egyetlen lényként értelemmel és szabad akarattal vannak megáldva, nem egyformán látják a világ dolgait, ezért egymással is vitatkoznak arról, kinek van igaza, és ugyanezt teszik Istennel szemben is. Perlekednek egymással, ha van erre érvük, de akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk. Addig járnak bíróságra, amíg a bíró, mint az igazság szolgája, véget nem vet a huzavonának. A sorsukban, ha nem tetszik valami, ugyanígy próbálnak kötekedni Istennel. A zsidók történelme a régmúlttól kezdve igazolja ezt. Mikeás próféta kapta meg Istentől azt a csalhatatlan igazságot, hogy meg tudja mondani: jön a Messiás, közétek születik. Jeruzsálem közelében, Betlehemben fog megszületni. Az Úr teljesíti az Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak tett ígéreteit: nemcsak Dávid leszármazottai közül születik a Megváltó, hanem Dávid király születése helyén születik meg, hogy biztosan lehessen felismerni kilétét. Ez a nagy ajándék a zsidó nép közvetítésével jut el az emberekhez. Isten békében és szeretetben akarta megadni nagy ajándékát. Mikeás a megváltói jövendölést ezzel a gondolattal zárja: „Ő maga lesz a béke” (Mik 5, 4) Saját magát áldozza föl népe és az egész emberiség helyett. Dicsekedhetnek t a zsidók azzal, hogy az ő népükből születik a Megváltó, de tudomásul kell venniük, hogy az Ábrahámnak adott ígéretben ez a záró mondat: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12, 3) a Messiás tehát minden nép Áldása lesz. A csodálatos üzenet után Isten ugyancsak Mikeás prófétával üzeni meg népének, hogy a Messiást ugyan ők közvetítik minden nemzetnek, de vétkeik, a bálványimádás és a szegények, özvegyek és árvák sanyargatása miatt az északi zsidó ország elpusztulása után a déli országnak is pusztulnia kell, mert nem akarnak egész lélekkel Istenükhöz térni. A pert Isten megnyitja. Tanúknak hívja a hegyeket és halmokat, amelyek tanúsíthatják, hogy „mi láttuk” őseiteket, amikor a rabságból kiszabadultan negyven éves vándorlás után ide érkeztetek, Isten milyen könnyedén adta nektek ezt az országot. Nem kellett semmit építenetek, gyümölcsfák és szőlők ültetvényekben vártak benneteket. Csak a hűséget vártam tőletek „Megmondtam neked, ember, mondj az Úr, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr. Azt, hogy mindenképp igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel” (Mik 6, 8) Ezzel a pert be kellene fejezni. A zsidók nem jártak ezután sem Istenükkel. A Messiással sem. Mi sokat énekeljük: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Tanuljunk meg többé nem vétkezni, szeretni Istent és testvéreinket.
Mik 6, 1-4. 6-8 Mt 12, 38-42
„Az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll”
Isten országának alappillére a szeretettel együtt az igazság. Igaz az, ami megfelel fogalmának. Mivel a dolgokat, az összes létezőt Isten gondolta ki, a dolgok megfelelnek a kigondoló nézeteinek. Istennek a gondolatai nemcsak a világ dolgainak az esetében igazak, hanem a történelem teljes vonulatában is. Isten az emberi nemet saját képére és hasonlatosságára teremtette, ezért az ember létének és cselekvésének igaznak és szeretettel teljesnek kell lenni. Az emberek a látható világában egyetlen lényként értelemmel és szabad akarattal vannak megáldva, nem egyformán látják a világ dolgait, ezért egymással is vitatkoznak arról, kinek van igaza, és ugyanezt teszik Istennel szemben is. Perlekednek egymással, ha van erre érvük, de akkor is, ha tudják, hogy nincs igazuk. Addig járnak bíróságra, amíg a bíró, mint az igazság szolgája, véget nem vet a huzavonának. A sorsukban, ha nem tetszik valami, ugyanígy próbálnak kötekedni Istennel. A zsidók történelme a régmúlttól kezdve igazolja ezt. Mikeás próféta kapta meg Istentől azt a csalhatatlan igazságot, hogy meg tudja mondani: jön a Messiás, közétek születik. Jeruzsálem közelében, Betlehemben fog megszületni. Az Úr teljesíti az Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak tett ígéreteit: nemcsak Dávid leszármazottai közül születik a Megváltó, hanem Dávid király születése helyén születik meg, hogy biztosan lehessen felismerni kilétét. Ez a nagy ajándék a zsidó nép közvetítésével jut el az emberekhez. Isten békében és szeretetben akarta megadni nagy ajándékát. Mikeás a megváltói jövendölést ezzel a gondolattal zárja: „Ő maga lesz a béke” (Mik 5, 4) Saját magát áldozza föl népe és az egész emberiség helyett. Dicsekedhetnek t a zsidók azzal, hogy az ő népükből születik a Megváltó, de tudomásul kell venniük, hogy az Ábrahámnak adott ígéretben ez a záró mondat: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12, 3) a Messiás tehát minden nép Áldása lesz. A csodálatos üzenet után Isten ugyancsak Mikeás prófétával üzeni meg népének, hogy a Messiást ugyan ők közvetítik minden nemzetnek, de vétkeik, a bálványimádás és a szegények, özvegyek és árvák sanyargatása miatt az északi zsidó ország elpusztulása után a déli országnak is pusztulnia kell, mert nem akarnak egész lélekkel Istenükhöz térni. A pert Isten megnyitja. Tanúknak hívja a hegyeket és halmokat, amelyek tanúsíthatják, hogy „mi láttuk” őseiteket, amikor a rabságból kiszabadultan negyven éves vándorlás után ide érkeztetek, Isten milyen könnyedén adta nektek ezt az országot. Nem kellett semmit építenetek, gyümölcsfák és szőlők ültetvényekben vártak benneteket. Csak a hűséget vártam tőletek „Megmondtam neked, ember, mondj az Úr, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr. Azt, hogy mindenképp igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel” (Mik 6, 8) Ezzel a pert be kellene fejezni. A zsidók nem jártak ezután sem Istenükkel. A Messiással sem. Mi sokat énekeljük: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Tanuljunk meg többé nem vétkezni, szeretni Istent és testvéreinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése