Évközi 20 hét hétfő
Ez 24, 15-24; Mt 19, 16-22
„Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd, ne sírj!” (Ez 24, 16)
Aki elmélyed az emberteremtésre készülődő Szentháromság szavainak értelmezésében, csak az tudja megérteni, mit akar mondani az Úr Ezekielnek. Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. Sóhajts csendben, halotti gyászt ne tarts; tedd fel fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon. Ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét ne edd.” (Ez 24, 16-17) Minden gyönyörű volt, amit Isten az embert megelőzően teremtett, de amikor bejelenti, hogy amit az emberben, a férfiben és nőben teremteni fog, azzal saját képét formálja meg az anyagvilág és a szellemi lét kombinációjában. Ezt élvezi majd a tárgyilagos szemlélő. Aki pedig jövendő párjára talál, annak szemét-száját betölti a gyönyörűség. Az igazán szerelmes nem érti, hogy miért nem látják mások is a világ legszebbjének az ő választottját. Ezekiel választása valóban a legsikeresebb lehetet, ha később, hosszas házasélet után is ezt mondja neki Isten: „Elveszem tőled szemed gyönyörűségét."A felesége hirtelen halála,amit ráadásul megkönnyeznie, meggyászolnia sem volt szabad, megsejttette honfitársaival, hogy mindegyikük számára súlyos üzenetet hordoz.A nem régen olvasott és magyarázott kép, amelyben az Úr feltárja, hogyan mutatta meg egykor a síró kisbaba képében megszületett, de mindenkitől elhagyatott Izrael iránti irgalmát, majd hogyan nevelte gyönyörű hajadonná. Isten a legszebb kapcsolatot hozta létre népével: Mindennel ellátta, megsokasította táborát, így komoly néppé nevelődött. Izrael viszont megszegte hűségét, bálványokat imádott. Tönkretette azt a gyönyörű viszonyt, amit az Ószövetségben velük létesített. Isten a maga fájdalmát akarta érzékeltetni Ezekiel sorsában: „Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, mely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátra hagytatok, kard által esnek el. Akkor úgy próbák majd ti is. Amint én tettem. Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét, nem eszitek; turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon, nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszágaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra, mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten”(21-24) Hazánk gyönyörű ország volt. Tönkretették egységét, szépségét.De nekünk most a szebb jövő távlatait nyitogatja az Úr. Hitünkkel, reményünkkel, egymás osztatlan szeretetével legyünk jele Isten felénk forduló szeretetének.
Ez 24, 15-24; Mt 19, 16-22
„Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd, ne sírj!” (Ez 24, 16)
Aki elmélyed az emberteremtésre készülődő Szentháromság szavainak értelmezésében, csak az tudja megérteni, mit akar mondani az Úr Ezekielnek. Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. Sóhajts csendben, halotti gyászt ne tarts; tedd fel fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon. Ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét ne edd.” (Ez 24, 16-17) Minden gyönyörű volt, amit Isten az embert megelőzően teremtett, de amikor bejelenti, hogy amit az emberben, a férfiben és nőben teremteni fog, azzal saját képét formálja meg az anyagvilág és a szellemi lét kombinációjában. Ezt élvezi majd a tárgyilagos szemlélő. Aki pedig jövendő párjára talál, annak szemét-száját betölti a gyönyörűség. Az igazán szerelmes nem érti, hogy miért nem látják mások is a világ legszebbjének az ő választottját. Ezekiel választása valóban a legsikeresebb lehetet, ha később, hosszas házasélet után is ezt mondja neki Isten: „Elveszem tőled szemed gyönyörűségét."A felesége hirtelen halála,amit ráadásul megkönnyeznie, meggyászolnia sem volt szabad, megsejttette honfitársaival, hogy mindegyikük számára súlyos üzenetet hordoz.A nem régen olvasott és magyarázott kép, amelyben az Úr feltárja, hogyan mutatta meg egykor a síró kisbaba képében megszületett, de mindenkitől elhagyatott Izrael iránti irgalmát, majd hogyan nevelte gyönyörű hajadonná. Isten a legszebb kapcsolatot hozta létre népével: Mindennel ellátta, megsokasította táborát, így komoly néppé nevelődött. Izrael viszont megszegte hűségét, bálványokat imádott. Tönkretette azt a gyönyörű viszonyt, amit az Ószövetségben velük létesített. Isten a maga fájdalmát akarta érzékeltetni Ezekiel sorsában: „Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, mely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátra hagytatok, kard által esnek el. Akkor úgy próbák majd ti is. Amint én tettem. Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét, nem eszitek; turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon, nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszágaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra, mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten”(21-24) Hazánk gyönyörű ország volt. Tönkretették egységét, szépségét.De nekünk most a szebb jövő távlatait nyitogatja az Úr. Hitünkkel, reményünkkel, egymás osztatlan szeretetével legyünk jele Isten felénk forduló szeretetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése