Szent István király ünnepén
„Hol vagy István király?”
Szent István ünnepét szereti hagyományos nagy fénnyel megülni az egész ország. Persze, ez csak akkor igazán méltó országalapító királyunk emlékéhez, ha valóban róla emlékezünk. Tudományos előadások méltatják személyét, művét, hatását, örökségét, Nagyasszony-tiszteletét, szent magyarságát. Ez a méltó megemlékezés a szentmisében, a bazilikából induló fényes körmenetben csúcsosodik ki. Egyetlen nép sincs rajtunk kívül, amelynek, első királyának harcos, de törvényt-író, alamizsnát osztó jobb keze ezer év múlva is épen megmaradt volna. Akinek gyönyörű koronája ezer éven át nem csupán ékszer, hanem fenséges szimbólum, összetartó erő. A Szent Jobb a pesti bazilika kápolnájában tisztelhető, a Szent Korona pedig az ország házában ragyog. Mindkettő szent magyar ereklye, Szent István örökségének ezer év után is látható jele. De hol van István királyélő szelleme? Az ősi magyar vallást, kultúránk fontos részét, beteljesítette a kereszténységgel, mint az ószövetségi Szentírást Jézus Krisztus a tanításával és példájával. Nyelvünket és szokásainkat őrizte és őrizni parancsolta. Befogadta az idegeneket vendégnek és véglegesen is, ha a hazánk javát akarták szolgálni. Megvédte önállóságunkat, a magyar érdekeket. „Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása.”Géza, a magyarok X. századi nagyságos fejedelme, nemzetmentő nagy műbe kezdett. A hét törzsből álló honfoglaló közösség megvetette lábát a Kárpát medencében több évtizede, de még nem volt igazán otthon az európai népek között. Maga is szívesen portyázott, kalandozott, hívták is többször királyok, főurak szövetséges harcra. Később összefogtak ellene, és pusztítással fenyegették meg, ha meg nem változik. Ezt a változást kellett megszerveznie Gézának. A munka elindult. De Gézának nem született fia, aki a jövőben folytatná a művet. A laza törzsi szövetség (széthúzás) és a nem keresztény vallás miatt idegen marad a népe és elbukik a harcon. Álmában is ezzel a gonddal birkózott. De megjelent neki angyalok körében a mennyek Királynője, megvigasztalta: „Ne félj, fiad születik. Sok jót tesz majd ő az én Fiam kedvéért, és én ezért mindig óvom majd a te népedet.”„Az igaz ember olyan, mint a hajnalfény.” „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengős fény, amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.” (4,18) Az éji sötét eltűnt, Géza és nemzete csodás fényre ébredt. Nagyszerű gyermek, bátor harcos, karizmatikus fejedelem, majd király lett belőle. Igaz magyar, önálló ország alapítója, védője. A kereszténységgel beteljesíti ősei gyönyörű hitét. Házasságával integrálódik Európába. Népes családjával kiváló minta minden idők magyarjainak. Törvényei az igazság és erkölcs gyöngyszemei. Munkára szoktatja népét, hogy gazdag és boldog legyen. Végrendeletében mindezt a Nagyboldogasszonynak adja. A pukkadó petárdák az éjfelet sem érik meg. A perc-emberkék eltűnnek. Szent István marad.
„Hol vagy István király?”
Szent István ünnepét szereti hagyományos nagy fénnyel megülni az egész ország. Persze, ez csak akkor igazán méltó országalapító királyunk emlékéhez, ha valóban róla emlékezünk. Tudományos előadások méltatják személyét, művét, hatását, örökségét, Nagyasszony-tiszteletét, szent magyarságát. Ez a méltó megemlékezés a szentmisében, a bazilikából induló fényes körmenetben csúcsosodik ki. Egyetlen nép sincs rajtunk kívül, amelynek, első királyának harcos, de törvényt-író, alamizsnát osztó jobb keze ezer év múlva is épen megmaradt volna. Akinek gyönyörű koronája ezer éven át nem csupán ékszer, hanem fenséges szimbólum, összetartó erő. A Szent Jobb a pesti bazilika kápolnájában tisztelhető, a Szent Korona pedig az ország házában ragyog. Mindkettő szent magyar ereklye, Szent István örökségének ezer év után is látható jele. De hol van István királyélő szelleme? Az ősi magyar vallást, kultúránk fontos részét, beteljesítette a kereszténységgel, mint az ószövetségi Szentírást Jézus Krisztus a tanításával és példájával. Nyelvünket és szokásainkat őrizte és őrizni parancsolta. Befogadta az idegeneket vendégnek és véglegesen is, ha a hazánk javát akarták szolgálni. Megvédte önállóságunkat, a magyar érdekeket. „Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása.”Géza, a magyarok X. századi nagyságos fejedelme, nemzetmentő nagy műbe kezdett. A hét törzsből álló honfoglaló közösség megvetette lábát a Kárpát medencében több évtizede, de még nem volt igazán otthon az európai népek között. Maga is szívesen portyázott, kalandozott, hívták is többször királyok, főurak szövetséges harcra. Később összefogtak ellene, és pusztítással fenyegették meg, ha meg nem változik. Ezt a változást kellett megszerveznie Gézának. A munka elindult. De Gézának nem született fia, aki a jövőben folytatná a művet. A laza törzsi szövetség (széthúzás) és a nem keresztény vallás miatt idegen marad a népe és elbukik a harcon. Álmában is ezzel a gonddal birkózott. De megjelent neki angyalok körében a mennyek Királynője, megvigasztalta: „Ne félj, fiad születik. Sok jót tesz majd ő az én Fiam kedvéért, és én ezért mindig óvom majd a te népedet.”„Az igaz ember olyan, mint a hajnalfény.” „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengős fény, amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.” (4,18) Az éji sötét eltűnt, Géza és nemzete csodás fényre ébredt. Nagyszerű gyermek, bátor harcos, karizmatikus fejedelem, majd király lett belőle. Igaz magyar, önálló ország alapítója, védője. A kereszténységgel beteljesíti ősei gyönyörű hitét. Házasságával integrálódik Európába. Népes családjával kiváló minta minden idők magyarjainak. Törvényei az igazság és erkölcs gyöngyszemei. Munkára szoktatja népét, hogy gazdag és boldog legyen. Végrendeletében mindezt a Nagyboldogasszonynak adja. A pukkadó petárdák az éjfelet sem érik meg. A perc-emberkék eltűnnek. Szent István marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése