Évközi 20. vasárnap
Iz 56,1.6-7; Róm 11,13-15. 29-32,Mt 15,21-28
„Asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”
Egy szegény, szerencsétlen édesanya Tírusz és Szidon környékéről átsiet a zsidók lakta földre. Könnyen megy, hiszen a rómaiak birodalmának területe ez is, az is. Mégis egy teljesen más világ, hiszen Tírusz és Szidon lakossága pogány, az a föld pedig, amelyen Jézus tartózkodik, Izrael földje, a lakói Ábrahámnak leszármazottai. Azé az Ábrahámé, akit Jézus születése előtt kétezer évvel szólított meg az egy igaz Isten: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra, földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-3) Aki által áldást nyer a föld minden nemzetsége, Tírusz és Szidon is, az az Ábrahám ivadék, aki az örök áldás, a Jézus Krisztus, a Názáreti. Ő, aki a zsidók földjén született, harminc éves kora óta áldott kezével osztja az áldásokat, amikor gyógyítja a hozzá fordulók betegségeit, és megszámlálhatatlan ördögöt űzött ki szerencsétlen emberekből. Mellette áll, majd végül oda merészkedik egy szerencsétlen asszony, aki régóta leste a lehetőséget, hogy boldogtalan lányából a pokol fattyát kiűzethesse. Most itt a lehetőség. Ismétli százszor az anyai könyörgést, Jézus pedig nem szóba áll vele. Végül az apostolok lesznek közbenjárói, hogy célhoz érjen vagy haza küldje az Úr. Ekkor pedig egy közmondással válaszol a Mester, amit két évezrede botránkozva hallgatnak a keresztények, mert nem értik, miért viselkedik így a szeretett Jézusa. Nem értik, hogy az ábrahámi áldás miért nem hangzik el ezekre a nyomorult szidoniakra. Nekünk, akik a Bibliát ismerjük, egyszerű a válasz. Nem Jézus alázza meg a szegény édesanyát, hanem önmagát érzi megalázva tanítványai, a szidoni édesanya és önmaga előtt. Amíg teljesen aláveti magát Atyja akaratának, hogy a törvény érvényesüljön és Ábrahám és Izrael részesüljön az utolsó morzsákban is, ezért neki most még nem szabad az ősi korlátokon átlépnie. Majd ha a főpap és a főtanács istenségének megvallását káromkodásnak minősíti, ha kimondják a minden jogától való megfosztást, kidobják a fővárosból, két gonoszevővel együtt függ az átok fáján, akkor már nem kötelezi semmi törzsi előírás. Akkor már szabadon mindeneket magához vonzhat.(Jn 12,32) Szörnyeteg világban élünk. Minden jó lelkű katolikus öltse magára a szidoni édesanya hitét, és naponta minden imájában esedezzék Urunk Jézus Krisztushoz Olvastam az újságban, hogy a sátán fiai mit tettek, láttam azokat, akiket kisemmiztek, kiköltöztettek, megvertek, megöltek. Láttam és hallottam azokat, akiket szeretet helyett gyűlöletbe kergettek. Az egész világért könyörgünk, segíts rajtuk Uram.
Iz 56,1.6-7; Róm 11,13-15. 29-32,Mt 15,21-28
„Asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”
Egy szegény, szerencsétlen édesanya Tírusz és Szidon környékéről átsiet a zsidók lakta földre. Könnyen megy, hiszen a rómaiak birodalmának területe ez is, az is. Mégis egy teljesen más világ, hiszen Tírusz és Szidon lakossága pogány, az a föld pedig, amelyen Jézus tartózkodik, Izrael földje, a lakói Ábrahámnak leszármazottai. Azé az Ábrahámé, akit Jézus születése előtt kétezer évvel szólított meg az egy igaz Isten: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra, földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-3) Aki által áldást nyer a föld minden nemzetsége, Tírusz és Szidon is, az az Ábrahám ivadék, aki az örök áldás, a Jézus Krisztus, a Názáreti. Ő, aki a zsidók földjén született, harminc éves kora óta áldott kezével osztja az áldásokat, amikor gyógyítja a hozzá fordulók betegségeit, és megszámlálhatatlan ördögöt űzött ki szerencsétlen emberekből. Mellette áll, majd végül oda merészkedik egy szerencsétlen asszony, aki régóta leste a lehetőséget, hogy boldogtalan lányából a pokol fattyát kiűzethesse. Most itt a lehetőség. Ismétli százszor az anyai könyörgést, Jézus pedig nem szóba áll vele. Végül az apostolok lesznek közbenjárói, hogy célhoz érjen vagy haza küldje az Úr. Ekkor pedig egy közmondással válaszol a Mester, amit két évezrede botránkozva hallgatnak a keresztények, mert nem értik, miért viselkedik így a szeretett Jézusa. Nem értik, hogy az ábrahámi áldás miért nem hangzik el ezekre a nyomorult szidoniakra. Nekünk, akik a Bibliát ismerjük, egyszerű a válasz. Nem Jézus alázza meg a szegény édesanyát, hanem önmagát érzi megalázva tanítványai, a szidoni édesanya és önmaga előtt. Amíg teljesen aláveti magát Atyja akaratának, hogy a törvény érvényesüljön és Ábrahám és Izrael részesüljön az utolsó morzsákban is, ezért neki most még nem szabad az ősi korlátokon átlépnie. Majd ha a főpap és a főtanács istenségének megvallását káromkodásnak minősíti, ha kimondják a minden jogától való megfosztást, kidobják a fővárosból, két gonoszevővel együtt függ az átok fáján, akkor már nem kötelezi semmi törzsi előírás. Akkor már szabadon mindeneket magához vonzhat.(Jn 12,32) Szörnyeteg világban élünk. Minden jó lelkű katolikus öltse magára a szidoni édesanya hitét, és naponta minden imájában esedezzék Urunk Jézus Krisztushoz Olvastam az újságban, hogy a sátán fiai mit tettek, láttam azokat, akiket kisemmiztek, kiköltöztettek, megvertek, megöltek. Láttam és hallottam azokat, akiket szeretet helyett gyűlöletbe kergettek. Az egész világért könyörgünk, segíts rajtuk Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése