AZ ÖRVENDETES RÓZSAFÜZÉR
A harmadik tized titka:„Akit te, Szent Szűz, a világra szültél"
Kilenc hónapig csak a Szűzanyáé volt a világ legnagyobb kincse: a megtestesült Istenfia. Igaz, a kiválasztott előfutár és édesanyja, Erzsébet közvetlenül érezték csodatevő hatalmát, és ez már a jövendő örömforrás előjele volt a bűnös és beteg világnak: itt van a földön a Megváltó. Ám ez nagyon zártkörű és rövid ideig tartó öröm, amely majd mindenkinek az életét megvidámítja, ha a látható világba lép a „Minden vigasztalás kútfeje,Jézus, az élet szerzője”. Még az utolsó teljes, tökéletes együttlét: még igazán csak az Édesanyáé. Ezek az utolsó hetek, napok, órák azonban már a nagy eseménynek, a születés titokzatos történéseinek vannak szentelve. A gyermeket szíve alatt szeretgető Édesanya készül a szülésére, az anyai áldozatra, majd az önálló első életjelre: sírva, de boldogan jelzem élek, itt vagyok! Ettől a perctől kezdve a szeretet vég nélküli alázatos szolgálattá változik. Ennek leghamarabbi eszközeit elő kell készíteni. Kis ingecskék, pólya, pelenkák. Ezeket varrni, ezerszer megsimogatni: ez az édesanyák csodaszép élménye. Szent József elkészíti a keleti bölcsőt. Minden kész a szerény házban, hogy Dávid király legigazibb Fiát illően fogadják a késői leszármazottak. Ekkor robban bele terveikbe egy császári rendelet. „Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta. Elment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába”. (Lk 2,1-3) Elgondolkodik korunk embere: Az Isten Fiának dirigálhat a földi úr? Jézus bele akart születni az emberi közösségbe. Vállalta ezzel az összes kötelezettséget, ami az emberi társadalmat érintette.Miért kellett Máriának áldott állapota utolsó napjaiban kimozdulnia kínos és hosszú utazást kezdenie? Nem lett volna elég Szent Józsefnek elmenni és bediktálni családja minden adatát? Ez az összeírás nem népszámlálás volt csupán, hanem minden birtokos minden vagyontárgyát: ingó és ingatlan adóalapját saját magának kellett bevallania. Jézus két családfája (Mt 1,15-16)(Lk 3,23) alapján teljesen biztos, hogy Mária és József unokatestvérek voltak. Máriának szüzességi fogadalma ellenére feleségül kellett mennie Józsefhez, mert örökös lány volt, nem lévén fiú testvére, neki kellett örökölnie a családi birtokot, és rokoni házasságával biztosítania kellett, hogy a birtok ne kerülhessen ki a nemzetség köréből. Mivel Dávid király családi öröksége Betlehemben feküdt, erről Máriának kellett gondoskodnia, ha nem is lakott helyben. A legfőbb ok pedig Isten akarata volt. Ő már hatszáz évvel azelőtt megüzente Mikeás próféta által: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója; származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”(Mik 5,1) Nem tudjuk, hogy Máriáék ismerték-e ezt a prófétai írást, de Isten akaratának teljesülnie kellett. A császár is szolga Isten szemében. Egyébként pedig Jézus az egész világnak született. Mária és József tehát összecsomagolták a babakelengyét az útra szükséges holmikkal együtt, és nekivágtak a nagy utazásnak a Jordán felé, onnan a folyó mentén Jerikóba, Jeruzsálem és Betlehem irányába. Megérkezésük után szállást kellett keresniük. Jámbor ájtatosságot tartunk nálunk is ennek emlékére: sajnáljuk a Szentcsaládot, legfőképpen a kicsi Magzatot, hogy szívtelenül elutasítják mindenünnen. Pedig csak ennyit ír az evangélista: „nem kaptak helyet a szálláson”. (Lk 2,7) a szállás tele volt az összeírásra érkezett hazalátogatókkal. A kis Jézus pedig azért rendezte így, hogy kellőképpen hangsúlyt adjon: senkitől semmit nem vár, nem vesz el; Ő akar adni! Kimennek tehát az üres birkahodályba. Ott születik meg a Király.„Megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette”. (7) Megosztotta sok földönfutó és hajléktalan nyomorát. Első látogatói a pásztorok voltak, akiket viszont angyalok küldtek hozzá. Ők énekelték meg a nagy örömöt, amit a kis Jézus hozott: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)
A harmadik tized titka:„Akit te, Szent Szűz, a világra szültél"
Kilenc hónapig csak a Szűzanyáé volt a világ legnagyobb kincse: a megtestesült Istenfia. Igaz, a kiválasztott előfutár és édesanyja, Erzsébet közvetlenül érezték csodatevő hatalmát, és ez már a jövendő örömforrás előjele volt a bűnös és beteg világnak: itt van a földön a Megváltó. Ám ez nagyon zártkörű és rövid ideig tartó öröm, amely majd mindenkinek az életét megvidámítja, ha a látható világba lép a „Minden vigasztalás kútfeje,Jézus, az élet szerzője”. Még az utolsó teljes, tökéletes együttlét: még igazán csak az Édesanyáé. Ezek az utolsó hetek, napok, órák azonban már a nagy eseménynek, a születés titokzatos történéseinek vannak szentelve. A gyermeket szíve alatt szeretgető Édesanya készül a szülésére, az anyai áldozatra, majd az önálló első életjelre: sírva, de boldogan jelzem élek, itt vagyok! Ettől a perctől kezdve a szeretet vég nélküli alázatos szolgálattá változik. Ennek leghamarabbi eszközeit elő kell készíteni. Kis ingecskék, pólya, pelenkák. Ezeket varrni, ezerszer megsimogatni: ez az édesanyák csodaszép élménye. Szent József elkészíti a keleti bölcsőt. Minden kész a szerény házban, hogy Dávid király legigazibb Fiát illően fogadják a késői leszármazottak. Ekkor robban bele terveikbe egy császári rendelet. „Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta. Elment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába”. (Lk 2,1-3) Elgondolkodik korunk embere: Az Isten Fiának dirigálhat a földi úr? Jézus bele akart születni az emberi közösségbe. Vállalta ezzel az összes kötelezettséget, ami az emberi társadalmat érintette.Miért kellett Máriának áldott állapota utolsó napjaiban kimozdulnia kínos és hosszú utazást kezdenie? Nem lett volna elég Szent Józsefnek elmenni és bediktálni családja minden adatát? Ez az összeírás nem népszámlálás volt csupán, hanem minden birtokos minden vagyontárgyát: ingó és ingatlan adóalapját saját magának kellett bevallania. Jézus két családfája (Mt 1,15-16)(Lk 3,23) alapján teljesen biztos, hogy Mária és József unokatestvérek voltak. Máriának szüzességi fogadalma ellenére feleségül kellett mennie Józsefhez, mert örökös lány volt, nem lévén fiú testvére, neki kellett örökölnie a családi birtokot, és rokoni házasságával biztosítania kellett, hogy a birtok ne kerülhessen ki a nemzetség köréből. Mivel Dávid király családi öröksége Betlehemben feküdt, erről Máriának kellett gondoskodnia, ha nem is lakott helyben. A legfőbb ok pedig Isten akarata volt. Ő már hatszáz évvel azelőtt megüzente Mikeás próféta által: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója; származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza”(Mik 5,1) Nem tudjuk, hogy Máriáék ismerték-e ezt a prófétai írást, de Isten akaratának teljesülnie kellett. A császár is szolga Isten szemében. Egyébként pedig Jézus az egész világnak született. Mária és József tehát összecsomagolták a babakelengyét az útra szükséges holmikkal együtt, és nekivágtak a nagy utazásnak a Jordán felé, onnan a folyó mentén Jerikóba, Jeruzsálem és Betlehem irányába. Megérkezésük után szállást kellett keresniük. Jámbor ájtatosságot tartunk nálunk is ennek emlékére: sajnáljuk a Szentcsaládot, legfőképpen a kicsi Magzatot, hogy szívtelenül elutasítják mindenünnen. Pedig csak ennyit ír az evangélista: „nem kaptak helyet a szálláson”. (Lk 2,7) a szállás tele volt az összeírásra érkezett hazalátogatókkal. A kis Jézus pedig azért rendezte így, hogy kellőképpen hangsúlyt adjon: senkitől semmit nem vár, nem vesz el; Ő akar adni! Kimennek tehát az üres birkahodályba. Ott születik meg a Király.„Megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette”. (7) Megosztotta sok földönfutó és hajléktalan nyomorát. Első látogatói a pásztorok voltak, akiket viszont angyalok küldtek hozzá. Ők énekelték meg a nagy örömöt, amit a kis Jézus hozott: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése