A családról a családnak az Evangélium tükrében
13.
Ábrahám és Sára vezeklése
Az ember Isten rendelkezéséből boldogságra van teremtve. Ábrahám és Sára is megkapták az egészséges emberek boldogságának nagy lehetőségét. Boldog, amíg gyermekként érzi, hogy a állandóan árad feléje szeretet. Az „édesapám és az édesanyám” értem vannak. Nagy kincs vagyok számukra. Lassan az is tudatosul a gyermeklélekben, hogy nem lehetnék nélkülük. A jó szülők meg magyarázzák kis kincsüknek: tudod, gyermekem, egy csodálatos Édesapa, akinek szeretete végtelen, örök élete mintájára teremtett minket, embereket. Neki köszönhetjük, hogy vagyunk. Annyira szereti az embereket, hogy a házastársaknak erőt adott arra, hogy közreműködjenek az emberélet fakasztásában, és csak akkor lehetnek igazán boldogok, ha ezt megértik, és ennek az önfeláldozó szeretetnek élnek. Ábrahám és Sára mindezt tudta. Mégsem voltak boldogok, mert hatalmas szerelmüknek nem fakadt gyümölcse. Pedig hatvan évesen ez a végtelen nagy szeretet, az Élő Isten személyesen tett nekik erre ígéretet, és ezerszeres áldást adott rájuk, aminek fő mondanivalója éppen az volt, hogy a világ Megváltója is késői unokájuk lesz, és „benne nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Akkor még nem tudhatták, hogy az emberek rosszak lettek, és emiatt annak az unokának szenvednie és meghalnia kell. Ennek előrejelzése volt a kisfiuk utáni olthatatlan szomj és szenvedés. Ennek két isteni garancia véget vetett. Boldogok. Ábrahám megérezte, vendégei köszöntőjében utalt rá, hogy az isteni látogatásnak más célja is van. Reggeli után elköszöntöttek a vendégek. A két angyal előre ment. Ábrahám pedig élvezte még, hogy azt a nagyon várt késői unokát előre fölvett testben nézheti boldogan. Erről Jézus maga beszélt zsidó ellenségeinek: „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett. A zsidók erre azt mondták neki: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból” (J 8,56-59) Most azonban kétezer évvel korábban egyfolytában örvendeztette ősapját. Megérdemelte.
Harc a családtól és Istentől elrugaszkodottakért
„Azt mondta tehát az Úr: Szodoma és Gomora ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam: vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” (Ter 18,20-21) „Erre a kísérők megfordultak és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult és azt mondta: Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?”(22-23) Ábrahám tisztában volt Szodoma szörnyű bűnével, mert gonoszságnak nevezi. Az Úr még jobban tudta ezt. Tökéletesen ismerte a múltjukat, jelenüket. Nem neki kellett meggyőződnie, hanem angyalait akarta meggyőzni, mert azok aggódhattak a szodomaiakért, Isten pedig az igazságot akarta felfedni nekik. Az angyalok még aznap este saját magukon tapasztalták meg: „Mielőtt lefeküdni mentek volna a város lakói, Szodoma férfiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép. Szólították Lótót, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket! Kiment erre hozzájuk Lót – maga mögött bezárva az ajtót, - és azt mondta nekik: Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot!”(19,4-7) Felajánlotta kínjában nekik két lányát, de durván visszautasították. Az angyalok vaksággal sújtották őket. Így menekültek meg. Már megértették Isten döntését. Ábrahám pedig kérlelte az Urat, alkudott egészen tíz emberig. Istennek tetszett ez a felebaráti szeretet, de csak Lórék voltak igazak.
Ábrahám és Sára vezeklése
Az ember Isten rendelkezéséből boldogságra van teremtve. Ábrahám és Sára is megkapták az egészséges emberek boldogságának nagy lehetőségét. Boldog, amíg gyermekként érzi, hogy a állandóan árad feléje szeretet. Az „édesapám és az édesanyám” értem vannak. Nagy kincs vagyok számukra. Lassan az is tudatosul a gyermeklélekben, hogy nem lehetnék nélkülük. A jó szülők meg magyarázzák kis kincsüknek: tudod, gyermekem, egy csodálatos Édesapa, akinek szeretete végtelen, örök élete mintájára teremtett minket, embereket. Neki köszönhetjük, hogy vagyunk. Annyira szereti az embereket, hogy a házastársaknak erőt adott arra, hogy közreműködjenek az emberélet fakasztásában, és csak akkor lehetnek igazán boldogok, ha ezt megértik, és ennek az önfeláldozó szeretetnek élnek. Ábrahám és Sára mindezt tudta. Mégsem voltak boldogok, mert hatalmas szerelmüknek nem fakadt gyümölcse. Pedig hatvan évesen ez a végtelen nagy szeretet, az Élő Isten személyesen tett nekik erre ígéretet, és ezerszeres áldást adott rájuk, aminek fő mondanivalója éppen az volt, hogy a világ Megváltója is késői unokájuk lesz, és „benne nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Akkor még nem tudhatták, hogy az emberek rosszak lettek, és emiatt annak az unokának szenvednie és meghalnia kell. Ennek előrejelzése volt a kisfiuk utáni olthatatlan szomj és szenvedés. Ennek két isteni garancia véget vetett. Boldogok. Ábrahám megérezte, vendégei köszöntőjében utalt rá, hogy az isteni látogatásnak más célja is van. Reggeli után elköszöntöttek a vendégek. A két angyal előre ment. Ábrahám pedig élvezte még, hogy azt a nagyon várt késői unokát előre fölvett testben nézheti boldogan. Erről Jézus maga beszélt zsidó ellenségeinek: „Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett. A zsidók erre azt mondták neki: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus azt felelte nekik: Bizony, bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból” (J 8,56-59) Most azonban kétezer évvel korábban egyfolytában örvendeztette ősapját. Megérdemelte.
Harc a családtól és Istentől elrugaszkodottakért
„Azt mondta tehát az Úr: Szodoma és Gomora ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam: vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” (Ter 18,20-21) „Erre a kísérők megfordultak és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult és azt mondta: Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt?”(22-23) Ábrahám tisztában volt Szodoma szörnyű bűnével, mert gonoszságnak nevezi. Az Úr még jobban tudta ezt. Tökéletesen ismerte a múltjukat, jelenüket. Nem neki kellett meggyőződnie, hanem angyalait akarta meggyőzni, mert azok aggódhattak a szodomaiakért, Isten pedig az igazságot akarta felfedni nekik. Az angyalok még aznap este saját magukon tapasztalták meg: „Mielőtt lefeküdni mentek volna a város lakói, Szodoma férfiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép. Szólították Lótót, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket! Kiment erre hozzájuk Lót – maga mögött bezárva az ajtót, - és azt mondta nekik: Kérlek titeket, testvéreim, ne tegyetek ilyen gonoszságot!”(19,4-7) Felajánlotta kínjában nekik két lányát, de durván visszautasították. Az angyalok vaksággal sújtották őket. Így menekültek meg. Már megértették Isten döntését. Ábrahám pedig kérlelte az Urat, alkudott egészen tíz emberig. Istennek tetszett ez a felebaráti szeretet, de csak Lórék voltak igazak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése