A családról a családnak az Evangélium tükrében
15.
A Gondviselés a párválasztásban
Ábrahám nagyon öreg volt, amikor megeskette öreg, hűséges szolgáját, hogy gondnoka lesz Izsáknak, segíti a nősülés dolgában. Ábrahám parancsa az volt, hogy ne a pogány lányok között válogasson, hanem menjen el Ábrahám családjának otthon maradt ágához, onnan hozza el a legmegfelelőbb leányt, aki szívesen, önként vállalja az idegen világot, és a nagy áldáshoz megszüli a következő utódot. Az öreg szolgakérdést is tett fel: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra helyre, ahonnan kijöttél? Ábrahám erre így szólt: Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám és megesküdött nekem, azt mondta: Ivadékodnak adom majd et a földet! Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda”(Ter 24,5-8) a szolga választott ura tevéi közül tízet, sok más értékes ajándékot és elindult az őshaza felé. Meg is találta Ábrahám testvérének, Náchornak városát. A város szélén volt a kút. Ott letelepedett és imádkozott:„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal! Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni. Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: Döntsd meg korsódat, hadd igyam, azt válaszolja: Igyál, sőt a tevéidet is megitatom, az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal”(12-14) Még be sem fejezte fohászát, jött Rebekka korsóval a vállán. Náchornak és feleségének, Melkának szűz és nagyon szép lánya volt. A szolga elmondta neki kigondolt kérését, a leány pedig azonnal karjára engedte korsóját, inni adott neki, és ezekkel a szavakkal ajánlotta fel segítségét: „sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak”. A szolga némán nézte, amíg a tevék ittak, aztán elővett két aranyfüggőt és két karkötőt, közben megkérdezte: Kinek a lánya vagy? Ő válaszolt: Náchor és Melka fiának, Bátuelnek a lánya vagyok. Erre a szolgaföldre borulva adott hálát Istennek: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt egyenesen gazdám testvérének házába vezetett utamon” (27)
Isten gondviselése folytatódik
Rebekka hazatérve elmesélte a történteket. Fivére, Lábán, mindezek hallatán, és látván az ékszereket, kifutott a kúthoz. A szolga a tevék mellett álldogált. „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet” (31) Ezzel bevezette a szállásra, ellátta a tevéket. Étellel kínálták, de ő előbb végére akart érni megbízatásának. Elmondta, hogy ő Ábrahám szolgája. Ecsetelte, hogy Ábrahámot mennyire szereti Isten és megáldotta rengeteg jóval. Elmesélte a hosszú várakozást is, amíg Sára Isten akaratából fiút tudott szülni neki. Ez a fiú most már legény. Nősülnie kellene, de Ábrahám nem akarja, hogy a kánaáni lányok közül kerüljön melléje asszony. Ezért küldte a rokonaihoz. Elmesélte, hogy milyen könyörgéssel akarta biztossá tenni a választást itt az ismeretlenségben és meghatottan mondta el, hogy Rebekka hogy itatta meg őt és a tevéket ugyanazokkal a szavakkal, amellyel Isten irányítását kérte. Most pedig a családtól kér választ: odaadják-e leányukat, vagy menjen mást keresni? A férfiak ezt felelték: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Itt van Rebekka előtted, vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt” (50-51)
A Gondviselés a párválasztásban
Ábrahám nagyon öreg volt, amikor megeskette öreg, hűséges szolgáját, hogy gondnoka lesz Izsáknak, segíti a nősülés dolgában. Ábrahám parancsa az volt, hogy ne a pogány lányok között válogasson, hanem menjen el Ábrahám családjának otthon maradt ágához, onnan hozza el a legmegfelelőbb leányt, aki szívesen, önként vállalja az idegen világot, és a nagy áldáshoz megszüli a következő utódot. Az öreg szolgakérdést is tett fel: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra helyre, ahonnan kijöttél? Ábrahám erre így szólt: Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám és megesküdött nekem, azt mondta: Ivadékodnak adom majd et a földet! Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda”(Ter 24,5-8) a szolga választott ura tevéi közül tízet, sok más értékes ajándékot és elindult az őshaza felé. Meg is találta Ábrahám testvérének, Náchornak városát. A város szélén volt a kút. Ott letelepedett és imádkozott:„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal! Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni. Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: Döntsd meg korsódat, hadd igyam, azt válaszolja: Igyál, sőt a tevéidet is megitatom, az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal”(12-14) Még be sem fejezte fohászát, jött Rebekka korsóval a vállán. Náchornak és feleségének, Melkának szűz és nagyon szép lánya volt. A szolga elmondta neki kigondolt kérését, a leány pedig azonnal karjára engedte korsóját, inni adott neki, és ezekkel a szavakkal ajánlotta fel segítségét: „sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak”. A szolga némán nézte, amíg a tevék ittak, aztán elővett két aranyfüggőt és két karkötőt, közben megkérdezte: Kinek a lánya vagy? Ő válaszolt: Náchor és Melka fiának, Bátuelnek a lánya vagyok. Erre a szolgaföldre borulva adott hálát Istennek: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt egyenesen gazdám testvérének házába vezetett utamon” (27)
Isten gondviselése folytatódik
Rebekka hazatérve elmesélte a történteket. Fivére, Lábán, mindezek hallatán, és látván az ékszereket, kifutott a kúthoz. A szolga a tevék mellett álldogált. „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet” (31) Ezzel bevezette a szállásra, ellátta a tevéket. Étellel kínálták, de ő előbb végére akart érni megbízatásának. Elmondta, hogy ő Ábrahám szolgája. Ecsetelte, hogy Ábrahámot mennyire szereti Isten és megáldotta rengeteg jóval. Elmesélte a hosszú várakozást is, amíg Sára Isten akaratából fiút tudott szülni neki. Ez a fiú most már legény. Nősülnie kellene, de Ábrahám nem akarja, hogy a kánaáni lányok közül kerüljön melléje asszony. Ezért küldte a rokonaihoz. Elmesélte, hogy milyen könyörgéssel akarta biztossá tenni a választást itt az ismeretlenségben és meghatottan mondta el, hogy Rebekka hogy itatta meg őt és a tevéket ugyanazokkal a szavakkal, amellyel Isten irányítását kérte. Most pedig a családtól kér választ: odaadják-e leányukat, vagy menjen mást keresni? A férfiak ezt felelték: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Itt van Rebekka előtted, vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt” (50-51)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése