A családról a családnak az Evangélium tükrében
16.
Isten dönt a gyerekekről
Ábrahám és Sára próbálkozása ellenére Isten döntött arról, hogy az ő akarata teljesüljön, ne Sára ötlete múlja felül az eredeti isteni tervet. Isten nem akadályozta meg, hogy Ábrahámnak Sára által felajánlott fiatal egyiptomi rabszolganője szüljön fiút, mellék feleségként mert Sára már elvesztette bizalmát az Úr vele kapcsolatos ígéretében. Mentő ötlete a családban elég sok bajt okozott, de később mégis Isten akarata teljesült. A messiási áldás Sára fiáé lett. A leckét még ma is fizetik, hisz a zsidók és az arabok is élvezik Isten áldását, de a bősz ellenségeskedés csaknem háromezer év múlva a féltestvérek sorsát a gyűlölet véres áldozatává teszi. Izsák és felesége hamarosan gyermeket kapott az Úrtól. Itt azonban megint csak emberi gondolkodás keresztezte Isten útjait. Rebekka ugyanis méhe áldott békéjét elveszítette, amikor a magzati élet már mozgást igényelt. Isten világossá tette előtte: „Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”(Ter 25,23) Ezt az üzenetet Rebekka bizonyára őszintén elmondta férjének. A két szülő közül most az édesanya vonta le a helyes következtetést és pártolta kisebbik fiát, Jákobot. Ő volt a csendesebb, a szelídebb, szívesen tartózkodott édesanyja mellett a konyhában. Pótolta a hiányzó leánykát. Ézsau viszont kemény vadász lett. Apja kinézte belőle az ábrahámi áldás jövendő birtokosát. Ezért szólt egyértelműen idősebb fiának, Ézsaunak, amikor élete végét érezte közeledni. Szólította is őt: „Fiam! Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok”(27,1d-4) Rebekka hallotta férje utasításait. Gyorsan döntött: Neki kell ügyesnek lennie, hiszen ő ismeri az Úr szándékait. Kicsit be kell segíteni az égieknek. Hívja Jákobot: „Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Ő azt felelte neki: Tudod, hogy a bátyám, Ézsau, szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra. Anyja azonban azt mondta neki: Énrám szálljon az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!” (6-13)
Minden előkészület megtörtént. Az anya Ézsau legjobb ruháiba öltöztette Jákobot. A gidák bőrével betakarta Jákob két karját és a nyakát. Aztán kezébe adta az ételt és a kenyeret. Belépett apjához és köszöntötte: „Atyám! Az így válaszolt: Hallgatlak! Ki vagy te, fiam? Jákob erre azt mondta apjának: Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. Izsák még egyszer megtapogatta fia kezét és nyakát és így szólt: „a hang ugyan Jákob hangja, de a kéz, az Ézsau keze” (22) Odavitette az enni és innivalót. Fiát megölelte, megcsókolta, majd megáldotta: „íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott. Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból. Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!” (27.29) Jákob kiment a szobából, Ézsau megérkezett.
Isten dönt a gyerekekről
Ábrahám és Sára próbálkozása ellenére Isten döntött arról, hogy az ő akarata teljesüljön, ne Sára ötlete múlja felül az eredeti isteni tervet. Isten nem akadályozta meg, hogy Ábrahámnak Sára által felajánlott fiatal egyiptomi rabszolganője szüljön fiút, mellék feleségként mert Sára már elvesztette bizalmát az Úr vele kapcsolatos ígéretében. Mentő ötlete a családban elég sok bajt okozott, de később mégis Isten akarata teljesült. A messiási áldás Sára fiáé lett. A leckét még ma is fizetik, hisz a zsidók és az arabok is élvezik Isten áldását, de a bősz ellenségeskedés csaknem háromezer év múlva a féltestvérek sorsát a gyűlölet véres áldozatává teszi. Izsák és felesége hamarosan gyermeket kapott az Úrtól. Itt azonban megint csak emberi gondolkodás keresztezte Isten útjait. Rebekka ugyanis méhe áldott békéjét elveszítette, amikor a magzati élet már mozgást igényelt. Isten világossá tette előtte: „Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”(Ter 25,23) Ezt az üzenetet Rebekka bizonyára őszintén elmondta férjének. A két szülő közül most az édesanya vonta le a helyes következtetést és pártolta kisebbik fiát, Jákobot. Ő volt a csendesebb, a szelídebb, szívesen tartózkodott édesanyja mellett a konyhában. Pótolta a hiányzó leánykát. Ézsau viszont kemény vadász lett. Apja kinézte belőle az ábrahámi áldás jövendő birtokosát. Ezért szólt egyértelműen idősebb fiának, Ézsaunak, amikor élete végét érezte közeledni. Szólította is őt: „Fiam! Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok”(27,1d-4) Rebekka hallotta férje utasításait. Gyorsan döntött: Neki kell ügyesnek lennie, hiszen ő ismeri az Úr szándékait. Kicsit be kell segíteni az égieknek. Hívja Jákobot: „Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Ő azt felelte neki: Tudod, hogy a bátyám, Ézsau, szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra. Anyja azonban azt mondta neki: Énrám szálljon az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!” (6-13)
Minden előkészület megtörtént. Az anya Ézsau legjobb ruháiba öltöztette Jákobot. A gidák bőrével betakarta Jákob két karját és a nyakát. Aztán kezébe adta az ételt és a kenyeret. Belépett apjához és köszöntötte: „Atyám! Az így válaszolt: Hallgatlak! Ki vagy te, fiam? Jákob erre azt mondta apjának: Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. Izsák még egyszer megtapogatta fia kezét és nyakát és így szólt: „a hang ugyan Jákob hangja, de a kéz, az Ézsau keze” (22) Odavitette az enni és innivalót. Fiát megölelte, megcsókolta, majd megáldotta: „íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott. Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból. Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!” (27.29) Jákob kiment a szobából, Ézsau megérkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése