A családról a családnak az Evangélium tükrében
14.
A boldog család alapja a hit
Nagy jövőt ígért Isten Ábrahámnak, amikor felhagyott a bálványimádással, és egész szívvel kezdett hinni az élő, egy, igaz Istenben. Ezért a próbatételek hosszú sorát kellett kiállnia. A legfontosabb próba mindig a családot érintette. Amikor megszületett az ígért fiú, Izsák, Ábrahám megnyugodott. Biztosítva volt az a csodálatos ígéret, amit első találkozásuk alkalmával tett neki az Úr: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3) a saját sorsa is áldott, a szaporodó családé is az, és a megígért Megváltó leszármazottja lesz, tehát minden nép Ábrahám hite miatt lesz áldott és üdvözül. Ez várt rá.„Isten akkor azt mondta neki: Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked”. (Ter 22,2) Ez a maga nyers valóságában azt jelentette: Lesz egy utolsó kirándulásod fiaddal. Ő nem sejt semmit, boldogan kirándul. Te is mosolyogsz, hiszen nem sejtheti meg, mi vár rá. Ám végül is odaérek a kijelölt hegyre. Ott meg kell mondanod mindent: fiam, meg kell téged ölnöm, holttestedet porrá kell égetnem. De ne félj, Isten végtelen hatalma azonnal visszaállítja épségedet, feltámaszt, hiszen Isten ígérte nekem, hogy te igen nagy népnek leszel ősapja, és tőled származik majd a Megváltó is. Bár nagyon fájt a szíve, az utolsó percekig néma maradt az ajka. Pedig az okos fiú rákérdezett a hegyoldalon: „íme, mondta a fiú, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? Ábrahám azt felelte: Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról” (7-8) Aztán elkészült az oltár, rákerült Izsák hátáról a fa. Fiam, kezdte Ábrahám, te leszel az áldozat! De akkor a magasból kiáltás harsant: „Ábrahám, Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!” (11-12) Isten pedig valóban gondoskodott magának áldozatról. Egy kost vett észre Ábrahám a bokorban fennakadva. Hála és örömáldozat lett a hegytetőn. S a tudósok észrevételével ellentétben annak a hegynek a neve Mória eredetileg is volt. A jeruzsálemi templom hegye lett a hely és ott áldozták fel ezer évig az egészen elégő áldozatot, Jézus keresztáldozatának előképeit. Krisztus „megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8) a beteljesítő.
Isten vigyáz a házasokra
Ábrahám édesapja Terah volt. Amikor édesanyja meghalt, Terah újra nősült, és második feleségétől született Sára, akit Ábrahám feleségül vett. Sára nagyon szépasszony volt. Amikor Kánaán földjét igen súlyos szárazság sújtotta, átköltözött Egyiptomba. Ez megszokott dolognak számított a nomád világban. A legelők használatáért fizetni kellett, ezzel a formaságok elrendeződtek. Sára szépsége miatt azonban férje tartott attól, hogy beszélni kezdenek róla az egyiptomiak, felébresztik a fáraó kíváncsiságát, ha meglátja, beleszeret, és a férjét megöleti, hogy feleségül vehesse az özvegyet. Ábrahám ajánlotta Sárának, hogy mondják azt, csak a húga. Így a király szabadnak gondolta Sárát, valóban szerette volna feleségül venni. Végül az igazságot felfedték, a királycsalásnak vette a hírt, Isten pedig figyelmeztette a fáraót, hogy Sára asszony, nem vehető feleségül. Békében, sok ajándékkal engedte el a házaspárt. Sára hűséges asszony volt, hosszú meddősége eredhetett a közeli rokonságból. Halála után Ábrahám megvett egy barlangos sziklát temetőhelyéül.
A boldog család alapja a hit
Nagy jövőt ígért Isten Ábrahámnak, amikor felhagyott a bálványimádással, és egész szívvel kezdett hinni az élő, egy, igaz Istenben. Ezért a próbatételek hosszú sorát kellett kiállnia. A legfontosabb próba mindig a családot érintette. Amikor megszületett az ígért fiú, Izsák, Ábrahám megnyugodott. Biztosítva volt az a csodálatos ígéret, amit első találkozásuk alkalmával tett neki az Úr: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,1-3) a saját sorsa is áldott, a szaporodó családé is az, és a megígért Megváltó leszármazottja lesz, tehát minden nép Ábrahám hite miatt lesz áldott és üdvözül. Ez várt rá.„Isten akkor azt mondta neki: Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked”. (Ter 22,2) Ez a maga nyers valóságában azt jelentette: Lesz egy utolsó kirándulásod fiaddal. Ő nem sejt semmit, boldogan kirándul. Te is mosolyogsz, hiszen nem sejtheti meg, mi vár rá. Ám végül is odaérek a kijelölt hegyre. Ott meg kell mondanod mindent: fiam, meg kell téged ölnöm, holttestedet porrá kell égetnem. De ne félj, Isten végtelen hatalma azonnal visszaállítja épségedet, feltámaszt, hiszen Isten ígérte nekem, hogy te igen nagy népnek leszel ősapja, és tőled származik majd a Megváltó is. Bár nagyon fájt a szíve, az utolsó percekig néma maradt az ajka. Pedig az okos fiú rákérdezett a hegyoldalon: „íme, mondta a fiú, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat? Ábrahám azt felelte: Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról” (7-8) Aztán elkészült az oltár, rákerült Izsák hátáról a fa. Fiam, kezdte Ábrahám, te leszel az áldozat! De akkor a magasból kiáltás harsant: „Ábrahám, Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!” (11-12) Isten pedig valóban gondoskodott magának áldozatról. Egy kost vett észre Ábrahám a bokorban fennakadva. Hála és örömáldozat lett a hegytetőn. S a tudósok észrevételével ellentétben annak a hegynek a neve Mória eredetileg is volt. A jeruzsálemi templom hegye lett a hely és ott áldozták fel ezer évig az egészen elégő áldozatot, Jézus keresztáldozatának előképeit. Krisztus „megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8) a beteljesítő.
Isten vigyáz a házasokra
Ábrahám édesapja Terah volt. Amikor édesanyja meghalt, Terah újra nősült, és második feleségétől született Sára, akit Ábrahám feleségül vett. Sára nagyon szépasszony volt. Amikor Kánaán földjét igen súlyos szárazság sújtotta, átköltözött Egyiptomba. Ez megszokott dolognak számított a nomád világban. A legelők használatáért fizetni kellett, ezzel a formaságok elrendeződtek. Sára szépsége miatt azonban férje tartott attól, hogy beszélni kezdenek róla az egyiptomiak, felébresztik a fáraó kíváncsiságát, ha meglátja, beleszeret, és a férjét megöleti, hogy feleségül vehesse az özvegyet. Ábrahám ajánlotta Sárának, hogy mondják azt, csak a húga. Így a király szabadnak gondolta Sárát, valóban szerette volna feleségül venni. Végül az igazságot felfedték, a királycsalásnak vette a hírt, Isten pedig figyelmeztette a fáraót, hogy Sára asszony, nem vehető feleségül. Békében, sok ajándékkal engedte el a házaspárt. Sára hűséges asszony volt, hosszú meddősége eredhetett a közeli rokonságból. Halála után Ábrahám megvett egy barlangos sziklát temetőhelyéül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése