Évközi 24. hét kedd
1Kor 12,12-14. 27-31a; Lk 7,11-17
„Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is”
Szent Pál korában az olyan bonyolult szervezetet, mint az emberi test, nem ismerték. Mutatja ezt a tényt az is, hogy minden ember saját magában észlelhette, hogy ez az emberi test csodálatosan működik, a különböző testrészek remekül összedolgoznak az élet szolgálatában, mégsem jutott akkor még senkinek sem eszébe, hogy ezt a tényt megfelelő fogalommal fejezzék ki: szervezet. Megcsodálták már Mózes korában is ezt a remek összmunkát, amit az emberi test részei pontosan végeztek az emberi élet érdekében, de az új fogalmat mégsem látták szükségesnek megalkotni. Amikor Ádám és Éva egymásra találtak és egy új kapcsolatrendszerben élni kezdtek, összedolgoztak a napi munkában, a tennivalók megosztásában, az új emberélet létrehozásában is, de megelégedtek ennek az új fajta együttműködésnek kimondásakor Isten remekművének, az emberi testnek megjelölésével: „Elhagyja az ember apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (Ter 2,24) Szent Pál alkalmas kifejezést keresett a keresztényeket összetartó, a hatalmas lendülettel növekvő, szellemi és lelki erőket vonzó, azokat egységbe építő Jézusi erő forrásra. De ő sem talált új fogalmat ennek kifejezésére, hanem az isteni erőtől elbűvölten azt mondta: Ez az új csodamű Jézus Krisztus titokzatos teste. Ennek központja az Istenember, aki isteni személy, birtokolja az isteni természetet mindentudásával és mindenhatóságával, de melléje kötötte szétbonthatatlanul az összes teremtmény ősmintáját, ősforrását. Ezt vette fel Édesanyja szűzi véréből és a Szentlélek alkotó isteni erejéből fogantatva. Szűzanyja a méhében születésre alkalmassá nevelte és e világra szülte. Titokzatos testébe emelte a gonosz Heródes által megölt betlehemi Aprószenteket, de velük együtt a majdani, a történelem vak dühétől anyaméhben elpusztuló többi gyermeket is. Másfél évesen titokzatos testébe avatta már a történelem menekültjeit. Szerény kosztot fogadott csak el Názáretben: akkor is, amikor már maga kereste saját kenyerét, hogy a mindenkori éhező milliárdok érezzék: az Isten Fia a mi sorsunkat választotta. Nem lehet az annyira rossz, hogy ki ne bírnánk vele együtt hitben és szeretetben Ő lesz megvilágosítója tudósoknak, hősöknek és a sok névtelen szentnek, akiket az életnek ajándékoz. Mindenkinek erőt és dicsőséget ad, akik vele együtt élve adták életüket az igazság és a szeretet győzelméért.
1Kor 12,12-14. 27-31a; Lk 7,11-17
„Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is”
Szent Pál korában az olyan bonyolult szervezetet, mint az emberi test, nem ismerték. Mutatja ezt a tényt az is, hogy minden ember saját magában észlelhette, hogy ez az emberi test csodálatosan működik, a különböző testrészek remekül összedolgoznak az élet szolgálatában, mégsem jutott akkor még senkinek sem eszébe, hogy ezt a tényt megfelelő fogalommal fejezzék ki: szervezet. Megcsodálták már Mózes korában is ezt a remek összmunkát, amit az emberi test részei pontosan végeztek az emberi élet érdekében, de az új fogalmat mégsem látták szükségesnek megalkotni. Amikor Ádám és Éva egymásra találtak és egy új kapcsolatrendszerben élni kezdtek, összedolgoztak a napi munkában, a tennivalók megosztásában, az új emberélet létrehozásában is, de megelégedtek ennek az új fajta együttműködésnek kimondásakor Isten remekművének, az emberi testnek megjelölésével: „Elhagyja az ember apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (Ter 2,24) Szent Pál alkalmas kifejezést keresett a keresztényeket összetartó, a hatalmas lendülettel növekvő, szellemi és lelki erőket vonzó, azokat egységbe építő Jézusi erő forrásra. De ő sem talált új fogalmat ennek kifejezésére, hanem az isteni erőtől elbűvölten azt mondta: Ez az új csodamű Jézus Krisztus titokzatos teste. Ennek központja az Istenember, aki isteni személy, birtokolja az isteni természetet mindentudásával és mindenhatóságával, de melléje kötötte szétbonthatatlanul az összes teremtmény ősmintáját, ősforrását. Ezt vette fel Édesanyja szűzi véréből és a Szentlélek alkotó isteni erejéből fogantatva. Szűzanyja a méhében születésre alkalmassá nevelte és e világra szülte. Titokzatos testébe emelte a gonosz Heródes által megölt betlehemi Aprószenteket, de velük együtt a majdani, a történelem vak dühétől anyaméhben elpusztuló többi gyermeket is. Másfél évesen titokzatos testébe avatta már a történelem menekültjeit. Szerény kosztot fogadott csak el Názáretben: akkor is, amikor már maga kereste saját kenyerét, hogy a mindenkori éhező milliárdok érezzék: az Isten Fia a mi sorsunkat választotta. Nem lehet az annyira rossz, hogy ki ne bírnánk vele együtt hitben és szeretetben Ő lesz megvilágosítója tudósoknak, hősöknek és a sok névtelen szentnek, akiket az életnek ajándékoz. Mindenkinek erőt és dicsőséget ad, akik vele együtt élve adták életüket az igazság és a szeretet győzelméért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése