A családról a családnak az Evangélium tükrében
9.
Gyermektelen család
Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett az Ég Istenével szemben ellenpólussá válni. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszélve megértették egymást azt tervezve, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé építették ki a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre” (Ter 11,4) Megindult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Kő helyett ez volt az építőanyag. A föld tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy szolgálják Istent a földön halálukig. A mennyországba lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, majd Isten viszi fel azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak.Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.
Majd születik fiatok
„Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten mindenkit üdvözíteni akar. A földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és az Isten meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni őket. Isten ezt mindenkinek életében legalább egyszer tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” (Róm 4,3)„Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek,mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell,hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”(Zsid 11,6)Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett.
Gyermektelen család
Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett az Ég Istenével szemben ellenpólussá válni. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszélve megértették egymást azt tervezve, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé építették ki a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre” (Ter 11,4) Megindult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Kő helyett ez volt az építőanyag. A föld tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy szolgálják Istent a földön halálukig. A mennyországba lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, majd Isten viszi fel azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak.Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.
Majd születik fiatok
„Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten mindenkit üdvözíteni akar. A földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és az Isten meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni őket. Isten ezt mindenkinek életében legalább egyszer tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” (Róm 4,3)„Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek,mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell,hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”(Zsid 11,6)Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése