Évközi 24. hét szombat
1Kor 15,35-37. 42-49;Lk 8,4-15
„Hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?”
Érthető emberi kíváncsiság. A halottakat rendszerint koruk vagy betegségektől meggyötört állapotban látjuk. Azt is szánalommal nézik a kortársak, ha valaki kezét vagy lábát elveszíti, és csonkultan él. Az Egyház azt tanítja a kinyilatkoztatás alapján, hogy a mennyország a tökéletes boldogság helye és állapota. Addig, amíg a világmindenség fennáll, a földi élet bővül, változik, emberek születnek, addig a túlvilágra távozott személyek csak a lelkükben élnek. Addig is boldogok, mert minden szépet és jót élvezhetnek, amit Isten érdemeik alapján örökre megadott nekik, de azt hiányolják, hogy ebben a boldogságban a testük nem részesülhet. Az érdemeket testük és lelkük közösen szerezte. Az érdemekért járó boldogság is közös kell, hogy legyen. Az üdvözült személy jól tudja, hogy a halálbüntetés az ősbűn és a személyes vétkek miatt. Ezért kellett a testnek elpusztulnia, de a világ végén minden személy visszakapja feltámadtan. Hogyan? Erre ad értelmes választ az apostol. „Azt mondhatná azonban valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel. jönnek majd elő? Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal”(35-36) Eredetileg a halálról csak feltételes módban volt szó: Ha esztek a tiltott fáról, akkor meg kell halnotok. Nem azt mondta: el kell pusztulnotok, hanem csak halnotok. Így vezekel a test, mert megkívánta és megette a tiltott gyümölcsöt. Mohóságáért a halál után el kell porladnia, a lélek a rossz döntésért ideiglenesen testét nélkülözi. De visszakapja feltámasztottan. A bűn után ezen a sorrenden nem lehet változtatni. A vetőmag a példa: Ha el nem vetik a magot, nincs szár és termés. A feltámadáshoz elég akár egy grammnyi anyag, ami az életünk folyamán valamikor a testünkben létezett. Az azonosság biztosítva van. Mekkora lesz a feltámadt test dicsősége? Hiánytalan szépség, amely a lélek hiánytalan szépségének megfelel. Nem lesznek az új testek egyformák? A csillagok is mind gyönyörűek, bár változatos a fényük. „Így van a holtak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. Ezt mondja az Írás is. Ádám, az első ember élőlénnyé lett (Ter 2,7) az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. Nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek a képét is” (1Kor 15,42-49)
1Kor 15,35-37. 42-49;Lk 8,4-15
„Hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?”
Érthető emberi kíváncsiság. A halottakat rendszerint koruk vagy betegségektől meggyötört állapotban látjuk. Azt is szánalommal nézik a kortársak, ha valaki kezét vagy lábát elveszíti, és csonkultan él. Az Egyház azt tanítja a kinyilatkoztatás alapján, hogy a mennyország a tökéletes boldogság helye és állapota. Addig, amíg a világmindenség fennáll, a földi élet bővül, változik, emberek születnek, addig a túlvilágra távozott személyek csak a lelkükben élnek. Addig is boldogok, mert minden szépet és jót élvezhetnek, amit Isten érdemeik alapján örökre megadott nekik, de azt hiányolják, hogy ebben a boldogságban a testük nem részesülhet. Az érdemeket testük és lelkük közösen szerezte. Az érdemekért járó boldogság is közös kell, hogy legyen. Az üdvözült személy jól tudja, hogy a halálbüntetés az ősbűn és a személyes vétkek miatt. Ezért kellett a testnek elpusztulnia, de a világ végén minden személy visszakapja feltámadtan. Hogyan? Erre ad értelmes választ az apostol. „Azt mondhatná azonban valaki: Hogy támadnak fel a halottak? Milyen testtel. jönnek majd elő? Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal”(35-36) Eredetileg a halálról csak feltételes módban volt szó: Ha esztek a tiltott fáról, akkor meg kell halnotok. Nem azt mondta: el kell pusztulnotok, hanem csak halnotok. Így vezekel a test, mert megkívánta és megette a tiltott gyümölcsöt. Mohóságáért a halál után el kell porladnia, a lélek a rossz döntésért ideiglenesen testét nélkülözi. De visszakapja feltámasztottan. A bűn után ezen a sorrenden nem lehet változtatni. A vetőmag a példa: Ha el nem vetik a magot, nincs szár és termés. A feltámadáshoz elég akár egy grammnyi anyag, ami az életünk folyamán valamikor a testünkben létezett. Az azonosság biztosítva van. Mekkora lesz a feltámadt test dicsősége? Hiánytalan szépség, amely a lélek hiánytalan szépségének megfelel. Nem lesznek az új testek egyformák? A csillagok is mind gyönyörűek, bár változatos a fényük. „Így van a holtak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. Ezt mondja az Írás is. Ádám, az első ember élőlénnyé lett (Ter 2,7) az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. Nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek a képét is” (1Kor 15,42-49)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése