A családról a családnak az Evangélium tükrében
10.
Ábrám hitt a családszerető Istenben
Ábrám állatállományában nagy vagyon volt. Azon a vidéken a juhtenyésztést tekintették jövedelmező foglalkozásnak. Viszont kevés embernek volt megfelelő terjedelmű legelője. A pásztorok ezért a földtulajdonosoktól voltak kénytelenek legelőterületet bérelni évről-évre. Kánaánban is ezek voltak az adottságok. Ábrám pásztorokat foglalkoztatott a látványosan gyarapodó nyájai őrzésére. Érezte Isten áldásának jótékony hatását. Amíg a vagyona szépen gyarapodott, nagy volt a keservük, neki és Sárainak is, hogy nem született gyermekük. Sárai nagyon szépasszony volt, de egyre inkább érezte, hogy az alapvető női hivatását nem tudja betölteni, nem tud anyává válni. Háta mögött bizonyára összesúgtak egyesek: Szegény asszony, meddő. A szárazság miatt gazdasági gondjaik is voltak. Átköltöztek hát a szomszéd országba, Egyiptomba. Ábrámnak hamarosan észrevette, hogy az egyiptomi férfiak tekintete megakad Sárain. Meghallotta, hogy a fáraónak fülébe jutott Sárai rendkívüli szépségének híre. Ábrám nagyon okos ember volt, tudta, hogy ez veszélybe sodorhatja házasságukat. A fáraó magához hívatta őket. Ábrám már a saját életét is veszélyben érezte. Ezért azt kérte feleségétől, hogy úgy mutatkozzék be a királynak, mint Ábrám húga. A fáraó saját szemével is meggyőződött az idegen asszony szépségéről. Maga mellé vette királynénak. Isten azonban őrködött a házasság épsége felett. Csapásokkal kezdte sújtani a fáraót, mielőtt egybekeltek volna, majd ráébresztette, hogy a gyönyörű nő már más asszonya. Hívatta Ábrámot, tisztázódott az ügy: Sárai Ábrámnak közeli vérrokona, de a felesége is. A király megértette a szegény idegen félelmét. Békében elbocsátotta őket. Sárai azonban vett magának egy szemrevaló egyiptomi lányt, hogy szobalánya legyen. Nem sejtette, hogy világtörténelmi bonyodalmat indít el.
Istennek nem jó „meggondolatlanul besegíteni”
Ábrám és Sárai fellélegeztek, hogy az egyiptomi veszedelmet túlélték. Akkor még nem értették pontosan, hogy Istennek az érvényesen megkötött házasság is nagy érték, nemcsak a gyermek. Visszatérve Kánaánba, meddő évek jártak felettük. Ábrám is nyugtalankodott, Sárát pedig nagyon megtörte az évek múlása. Ráébredt, hogy az asszonyok szépségét nem a megszült gyerekek rabolják el, hanem az anyaság nélküli évek. Ráadásul ott élt mellettük a ragyogó fiatal egyiptomi rabszolgalány, Hágár. Ahányszor elébe került, egyre fakóbb tekintettel látta meg benne a fenyegető veszedelmet. Végül érdekes tervet eszelt ki. Szóba hozta Ábrámnak: Isten megígérte, hogy gyermekkel ajándékoz meg minket. Én már biztosan nem tudok szülni. Van azonban egy bevett szokás, hogy ha a törvényes feleség nem tud szülni, akkor a rabszolganője lehet a férje mellékfelesége. Ha aztán szülni kezd, beül úrnője ölébe, és a gyermeket neki szüli meg. Így aztán meglesz a nagy örömük. Hágár is megörült a tervnek. Amikor már alakján meglátszott, hogy anya lett, elfeledte, hogy ő csak pótmegoldás, és kezdte lenézni asszonyát. Ezt viszont Sárai nem tűrte el. Rosszul bánt Hágárral, aki megszökött a házból. A pusztában bolyongva Isten angyala talált rá, és visszaküldte Sárához. Megígérte, hogy fiút szül majd, akit Izmaelnek kell elneveznie, és igen nagy nép őse válik belőle. (Ter16)
Ábrám hitt a családszerető Istenben
Ábrám állatállományában nagy vagyon volt. Azon a vidéken a juhtenyésztést tekintették jövedelmező foglalkozásnak. Viszont kevés embernek volt megfelelő terjedelmű legelője. A pásztorok ezért a földtulajdonosoktól voltak kénytelenek legelőterületet bérelni évről-évre. Kánaánban is ezek voltak az adottságok. Ábrám pásztorokat foglalkoztatott a látványosan gyarapodó nyájai őrzésére. Érezte Isten áldásának jótékony hatását. Amíg a vagyona szépen gyarapodott, nagy volt a keservük, neki és Sárainak is, hogy nem született gyermekük. Sárai nagyon szépasszony volt, de egyre inkább érezte, hogy az alapvető női hivatását nem tudja betölteni, nem tud anyává válni. Háta mögött bizonyára összesúgtak egyesek: Szegény asszony, meddő. A szárazság miatt gazdasági gondjaik is voltak. Átköltöztek hát a szomszéd országba, Egyiptomba. Ábrámnak hamarosan észrevette, hogy az egyiptomi férfiak tekintete megakad Sárain. Meghallotta, hogy a fáraónak fülébe jutott Sárai rendkívüli szépségének híre. Ábrám nagyon okos ember volt, tudta, hogy ez veszélybe sodorhatja házasságukat. A fáraó magához hívatta őket. Ábrám már a saját életét is veszélyben érezte. Ezért azt kérte feleségétől, hogy úgy mutatkozzék be a királynak, mint Ábrám húga. A fáraó saját szemével is meggyőződött az idegen asszony szépségéről. Maga mellé vette királynénak. Isten azonban őrködött a házasság épsége felett. Csapásokkal kezdte sújtani a fáraót, mielőtt egybekeltek volna, majd ráébresztette, hogy a gyönyörű nő már más asszonya. Hívatta Ábrámot, tisztázódott az ügy: Sárai Ábrámnak közeli vérrokona, de a felesége is. A király megértette a szegény idegen félelmét. Békében elbocsátotta őket. Sárai azonban vett magának egy szemrevaló egyiptomi lányt, hogy szobalánya legyen. Nem sejtette, hogy világtörténelmi bonyodalmat indít el.
Istennek nem jó „meggondolatlanul besegíteni”
Ábrám és Sárai fellélegeztek, hogy az egyiptomi veszedelmet túlélték. Akkor még nem értették pontosan, hogy Istennek az érvényesen megkötött házasság is nagy érték, nemcsak a gyermek. Visszatérve Kánaánba, meddő évek jártak felettük. Ábrám is nyugtalankodott, Sárát pedig nagyon megtörte az évek múlása. Ráébredt, hogy az asszonyok szépségét nem a megszült gyerekek rabolják el, hanem az anyaság nélküli évek. Ráadásul ott élt mellettük a ragyogó fiatal egyiptomi rabszolgalány, Hágár. Ahányszor elébe került, egyre fakóbb tekintettel látta meg benne a fenyegető veszedelmet. Végül érdekes tervet eszelt ki. Szóba hozta Ábrámnak: Isten megígérte, hogy gyermekkel ajándékoz meg minket. Én már biztosan nem tudok szülni. Van azonban egy bevett szokás, hogy ha a törvényes feleség nem tud szülni, akkor a rabszolganője lehet a férje mellékfelesége. Ha aztán szülni kezd, beül úrnője ölébe, és a gyermeket neki szüli meg. Így aztán meglesz a nagy örömük. Hágár is megörült a tervnek. Amikor már alakján meglátszott, hogy anya lett, elfeledte, hogy ő csak pótmegoldás, és kezdte lenézni asszonyát. Ezt viszont Sárai nem tűrte el. Rosszul bánt Hágárral, aki megszökött a házból. A pusztában bolyongva Isten angyala talált rá, és visszaküldte Sárához. Megígérte, hogy fiút szül majd, akit Izmaelnek kell elneveznie, és igen nagy nép őse válik belőle. (Ter16)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése