SZENT JANUARIUS
PÜSPÖK és TÁRSAI
+Puteoli, 300 körül
A dél-itáliai Benevento püspöke, Januarius
hatodmagával lett vértanú: Festus, Desiderius, Sossus, Procolus, Eutüchész és
Acutius voltak a társai abban a dicsőséges küzdelemben, amelyben a
Diocletianus-féle üldözés (284--305) alatt győztek Krisztus nevében.
A 7. századi vértanú-akta szerint -- adatai
meglehetősen hézagosak, de a legkorábbiak -- egy harminc esztendős misenói
diákonus, Sossus megtudta, hogy Pozzuoliba érkezett a beneventói püspök,
Januarius a diákonusával, Festusszal és a lektorával, Desideriusszal.
Sossus többször is fölkereste őket, de mindig
titokban, mert a cumanai Szibillához zarándokló pogány tömeg veszélyes volt a keresztényekre.
Sossust minden óvatossága ellenére fölfedezték, s mint keresztényt Dracontius
bíró parancsára bebörtönözték. Ekkor Januarius és két kísérője elment hozzá.
Amikor megvallották, hogy ők is keresztények, mindhármukat letartóztatták és a
bíró elé vitték. A bíró felszólította őket, hogy áldozzanak az isteneknek, s
mivel nem voltak hajlandók, kimondta az ítéletet, hogy Sossusszal együtt mind a
négy keresztényt vessék medvék elé Puteoli amfiteátrumában. Ezt az ítéletet
azonban megváltoztatta, és kard általi halálra ítélte őket.
Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és három
társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívője, Eutüchész és
Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre elfogták, és velük
együtt lefejezték őket is.
A történészek ma azon a véleményen vannak, hogy e
vértanúk valóban éltek és vértanúk lettek, de nem egyszerre és nem egy helyen.
Valamennyien a Nápoly környékén lévő egyházakhoz tartoztak: Beneventóban halt
meg Januarius, Festus és Desiderius; Misenóban Sossus; Eutüchész és Acutius
pedig Pozzuoliban.
1936-ban látott napvilágot egy olyan föltevés, mely
szerint a Nápolyban tisztelt Januarius azonos a beneventói vértanú püspökkel,
aki a szardikai zsinaton (343) védte az igaz hitet, ezért Konstans császár száműzetésbe
küldte, s vértanú lett. Egyes történészek elfogadják, más hagiográfusok szerint
ennek a föltevésnek semmi történeti alapja nincsen.
A szent vértanúk tiszteletét a 4. század óta őrzi a
hagyomány. A Jeromos-féle Martirológium szeptember 19-én hozza Januarius
temetését a Nápoly melletti Puteoliban. A római naptárba 1586-ban vették föl
ünnepüket.
--------------------------------------------------------------------------------
A legenda szerint Dracontius bíró megvakult, amikor
kimondta az ítéletet, hogy medvék elé kell vetni a keresztényeket. Januarius
meggyógyította, s ekkor változtatta az ítéletet fővesztésre. Januarius nevéhez
azonban egy ennél sokkal nagyobb jelentőségű és ma is meglévő csoda kötődik: a
vércsoda.
Ez a csodálatos jelenség abban áll, hogy ampullákban
őrzött, összeszáradt vére időről időre folyékonnyá válik és fölbuzog. Két nagy
ampullát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb.
60 cm3 a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm3. Általában a május első
vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és megmarad
nyolc napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen
beszárad.
Természetes módon nincs magyarázat erre a jelenségre,
mert a történelem folyamán kiderült, hogy sem időponthoz, sem külső
körülményekhez nincs kötve. Nemcsak a fejereklye jelenlétében, nemcsak nagy
sokaság körében történik meg, még csak a mondott dátumokhoz sincs kötve, mert
máskor is, a fejereklyétől távol és néhány szemlélő szeme láttára is megtörténik.
Minden próbálkozás zátonyra fut, amely e jelenséget meg akarja magyarázni. A
16. század óta a legkülönbözőbb okfejtésekkel próbálkoztak kritikus elmék: a
csalástól az okkult jelenségekig mindent próbáltak fölhozni a csoda
,,megmagyarázása'' érdekében. Azt is mondták, hogy az egész jelenségnek semmi
köze sincs az emberi vérhez. Miután azonban már ismerték a vér összetételét,
1902- ben két professzor a szeptemberi csoda után megvizsgálta a folyadékot, és
azt találta, hogy az rendes emberi vér, és alvadása is ugyanúgy történik, ahogy
a friss vér szokott megalvadni.
Ráadásul a csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg
Pozzuoliban is történik, abban a templomban, amely a hagyomány szerint a
kivégzés helye fölé épült. Sőt, magánszemélyek birtokában is van néhány apró
vérrög, amellyel ugyanúgy megtörténik a csoda, mint a főtemplom ampulláiban
őrzött vérrel.
A hagyomány szerint ugyanis egy nápolyi asszony
fölfogta a vértanú püspök vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon
öreg lett, 389-ben átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt
először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye
fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét. Amikor a két
ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett.
A csoda első hiteles leírása 1389. augusztus 17-éről
való. Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a
csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként
értelmezik.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki megengedted, hogy Szent Januarius
vértanúd emlékezetét megüljük, add meg, kérünk, hogy az örök boldogságban
társaságának örvendhessünk!
Példája:
A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét,
de bízzunk abban, hogy nem hiábavaló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése