Évközi 26. hét vasárnap

Évközi 26. hét vasárnap

A sorok között olvasva

 
Egy plébános a vasárnapi prédikációt azzal kezdte, hogy megkérdezte a híveket, ki szokott újságot olvasni? Szép számmal tették fel a kezüket a jelenlévők. Következő kérdése arra irányult, hogy ki szokott szépirodalmat, verseket, drámákat, regényeket olvasni. Erre már kevesebben jelentkeztek. Harmadszorra azt kérdezte, hogy ki olvas tudományos könyveket, vagy olyan szakkönyveket, amelyek a munkájához, a szakmájában való fejlődéshez szükségesek. A hívek ugyan nem értették a plébános kérdéseinek okát, de erre is nagy számban jelentkeztek, főként a fiatalabbak. Végül pedig azt kérdezte, hogy ki szokott rendszeresen Szentírást, Bibliát olvasni. Mindössze néhány kéz maradt a magasban. A hívek összenéztek és egy kicsit szégyenkeztek is talán.
Természetesen nem a megszégyenítés volt a plébános szándéka, hanem így akarta bevezetni a Szentírás vasárnapján mondanivalóját. És mindez nem egy munkahelyen vagy olyan helyen történt, ahol vallásukat gyakorlók és nem hívők egyaránt összegyűlnek, hanem egy templomban, olyan emberek között, akik magukat hívőnek tartják, rendszeresen, azaz legalább vasárnaponként részt vesznek a szentmisén. Mondhatjuk, hogy egy ilyen társaságban, a hívők közösségében elvárható volna, hogy mindenki olvassa naponta a Szentírást, Isten üzenetét, hiszen ez keresztény életünk egyik alapja, még sincs így. Valószínűleg nem csak a példában említett helyen született ilyen gyenge eredmény, hanem másutt is hasonló volna a tapasztalat.
Sajnos a keresztény emberek könnyen megfeledkeznek a szentírásolvasás fontosságáról, de talán a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja elgondolkoztat bennünket. Istennek van mondanivalója, üzenete számunkra. Figyeljünk oda útmutatásaira! Hitünk szerint a Szentírás tévedésmentesen tartalmazza Isten szavát. Némelyek azt mondják, hogy a Biblia egy régi, elavult könyv. Hogyan tudna eligazítást adni a XXI. században élő embernek? Miért olvassunk ósdi, több ezer éves szövegeket? Lehet-e évezredes messzeségből a bibliai szövegeknek mondanivalója korunk embere számára? Igen, nem tagadjuk: a Biblia a múltból szól hozzánk, a világ egyik legrégibb könyve. De mindjárt tegyük hozzá, hogy nem csak a múltból szól, hiszen az örökkévaló Isten üzen általa. És az örökkévaló Isten úgy közölte üzenetét és azt a szent írók úgy jegyezték le az isteni sugalmazásnak köszönhetően, hogy abban minden kor embere felfedezheti, megtalálhatja a neki szóló üzenetet.
Hogyan olvassuk a Szentírást? A tudományos igényességet, a vitatott kérdések eldöntését hagyjuk a szentírástudósokra! De az igényességről ne mondjunk le! Egy katolikus hívő olvasson katolikus fordítást, a más felekezethez tartozó keresztény pedig olyat, amit gyülekezete ajánl számára! Lehetőleg olvassunk újabb fordításokat és ne a múlt század elején készülteket. Az újabb fordítások ugyanis jobban tükrözik a mai nyelvhasználatot anélkül, hogy elferdítenék a bibliai szövegek eredeti mondanivalóját. A szövegek szószerinti értelmén túl keressük a lelki mondanivalót, a szöveg mélyebb értelmét, azt, hogy mit akar Isten mondani nekünk, azaz olvassunk a „sorok között.” Olvassuk a Szentírást azzal a készséggel, hogy meg akarjuk mindazt tenni, amit Isten közöl velünk. Olvassuk hittel, imádságos lelkülettel és az Istenkeresés vágyával!