A családról a családnak az Evangélium tükrében
18.
Jákob célba ér
A csodálatos istenélmény után Jákob folytatta vándorútját. Elérkezett egy óriási legelőre, amelynek a közepén hatalmas kút állt. Körülötte nagy juhnyájak pihentek itatásra várva. Amikor Jákob köszöntötte a pásztorokat,érdeklődött tőlük, ismerik-e Lábánt?Örömmel hallotta az igent,és azt is, hogy jó egészségnek örvend, és két lánya közül a kisebbik éppen apja nyájával közeleg az itatóhoz. „Amikor Jákob meglátta, mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábáné, anyja testvéréé, elgördítette a követ, amely a kutat fedte, és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt és hangos sírásra fakadt. Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, így szólt: Te az én csontom és húsom vagy!” (Ter 29,10-14) Egy hónapig volt már Jákob nagybátyja vendége. Nyilván, nem maradhatott a terhükre időtlen időkig. Ez alatt a hónap alatt is segített már a családon azzal, hogy átvette a nyáj legeltetését. Ezt viszont nem fogadhatta el a nagybácsi ingyen. Ezért „azt mondta neki: Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred? Két lány volt neki. A nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták. Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és b bájos külsejű. Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért.Lábán azt felelte: Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!” (15-19) Abban az időben a kérő valóban „vő”-legény, azaz vevő-legény volt.„Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében”. (20) A menyasszony-jelölt is biztos volt Jákob szándékában, mert látta, hogy mekkora áldozatot hoz nap, mint nap őérette: ez a kölcsönös, áldozatos szeretet a boldog házasság biztosítéka: mindez tisztán, szűzen.
A csalafinta örömapa
Amikor a szerződésben közösen elfogadott idő az utolsó napig letelt, Jákob „így szólt Lábánhoz: Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!”(21) Jákobnak igaza volt: becsületesen dolgozott menyasszonyáért, hősiesen állta a tiszta hűség próbáját, el kellett jönnie a napnak, amit Isten így jellemzett annak idején Ádám szavaival, amikor a testéből csontból megalkotta Éva testét, lelket lehelt bele, és reggel odavezette őt Ádámhoz: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiból (is) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,23-24) Az egymásra találás, a tiszta és csak a másikat szolgáló boldogító szeretet Isten akarata, tehát nemcsak nem bűn, hanem házastársi kötelesség. Ezt fejezi ki a bemenni hozzá, és csak hozzá, egy testté válni vele és el nem választódni tőle soha senki kedvéért. Ezzel az egybekeléssel a lány már nem szüleihez tartozik, hanem a férjéhez. Az összes lakost meghívta Lábán a menyegzőre. Mindenki boldog volt, csak Jákob nem és Ráchel sem. Ráchel biztosan végigsírta a délutánt és az éjszakát, Jákob pedig hajnali fénynél felébredve látta meg fátyol nélkül, hogy Lea lett a felesége. Dühösen futott Lábánhoz: „Mit tettél velem?” Lábán: A mi vidékünkön nem szokás a fiatalabb lányt férjhez adni. Töltsd ki a hét lakodalmas napot, akkor megkapod Ráchelt, és újabb hét esztendős munkával megveszed Leát.
Jákob célba ér
A csodálatos istenélmény után Jákob folytatta vándorútját. Elérkezett egy óriási legelőre, amelynek a közepén hatalmas kút állt. Körülötte nagy juhnyájak pihentek itatásra várva. Amikor Jákob köszöntötte a pásztorokat,érdeklődött tőlük, ismerik-e Lábánt?Örömmel hallotta az igent,és azt is, hogy jó egészségnek örvend, és két lánya közül a kisebbik éppen apja nyájával közeleg az itatóhoz. „Amikor Jákob meglátta, mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábáné, anyja testvéréé, elgördítette a követ, amely a kutat fedte, és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt és hangos sírásra fakadt. Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának. Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, össze-vissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, így szólt: Te az én csontom és húsom vagy!” (Ter 29,10-14) Egy hónapig volt már Jákob nagybátyja vendége. Nyilván, nem maradhatott a terhükre időtlen időkig. Ez alatt a hónap alatt is segített már a családon azzal, hogy átvette a nyáj legeltetését. Ezt viszont nem fogadhatta el a nagybácsi ingyen. Ezért „azt mondta neki: Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred? Két lány volt neki. A nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták. Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és b bájos külsejű. Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért.Lábán azt felelte: Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!” (15-19) Abban az időben a kérő valóban „vő”-legény, azaz vevő-legény volt.„Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében”. (20) A menyasszony-jelölt is biztos volt Jákob szándékában, mert látta, hogy mekkora áldozatot hoz nap, mint nap őérette: ez a kölcsönös, áldozatos szeretet a boldog házasság biztosítéka: mindez tisztán, szűzen.
A csalafinta örömapa
Amikor a szerződésben közösen elfogadott idő az utolsó napig letelt, Jákob „így szólt Lábánhoz: Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!”(21) Jákobnak igaza volt: becsületesen dolgozott menyasszonyáért, hősiesen állta a tiszta hűség próbáját, el kellett jönnie a napnak, amit Isten így jellemzett annak idején Ádám szavaival, amikor a testéből csontból megalkotta Éva testét, lelket lehelt bele, és reggel odavezette őt Ádámhoz: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiból (is) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,23-24) Az egymásra találás, a tiszta és csak a másikat szolgáló boldogító szeretet Isten akarata, tehát nemcsak nem bűn, hanem házastársi kötelesség. Ezt fejezi ki a bemenni hozzá, és csak hozzá, egy testté válni vele és el nem választódni tőle soha senki kedvéért. Ezzel az egybekeléssel a lány már nem szüleihez tartozik, hanem a férjéhez. Az összes lakost meghívta Lábán a menyegzőre. Mindenki boldog volt, csak Jákob nem és Ráchel sem. Ráchel biztosan végigsírta a délutánt és az éjszakát, Jákob pedig hajnali fénynél felébredve látta meg fátyol nélkül, hogy Lea lett a felesége. Dühösen futott Lábánhoz: „Mit tettél velem?” Lábán: A mi vidékünkön nem szokás a fiatalabb lányt férjhez adni. Töltsd ki a hét lakodalmas napot, akkor megkapod Ráchelt, és újabb hét esztendős munkával megveszed Leát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése