Évközi 26. hét szombat
Jób 42, 1-3. 5-6. 12-16; Lk 10, 17-24
„Az Úr, pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt”
Isten helyre igazította Jób tétova gondolatait. Erre „felelt Jób az Úrnak, és mondta: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted”. (2) Isten végtelen nagyhatalom. Ez a helyes kifejezés: mindenható. Itt nem egészíti ki szegény agyongyötört, hosszú eszmefuttatásoktól elfáradt súlyos beteg ember, hogy Isten úgy tehet meg mindent, ha az a teendő igaz, tehát megfelel a fogalmának, és jó is, vagyis megfelel a céljának, tehát erkölcsileg jó. Az Ószövetség, íme, ilyen pontos fogalmakkal rendelkezik Istenről.„Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?” Ez a szövegrész válasz lehet egy korábbi megszólalásra, de lehet Jób önvádja is: ki merészel a gondviselésről nyilatkozni úgy, hogy arról pontos ismerete lenne? A gondviselés Isten tevékenysége. Nagy általánosságban Isten tervét jelenti, amellyel az egész világ minden apró és fontos dolgát úgy készíti elő, hogy az a legjobb legyen. Istenen kívül ezt megtenni senki nem tudja, mert nem ismeri a fejleményeket, igényeket, a legjobb megoldásokat. Ezért vádolja önmagát eme kérdésfelvetés után a szerencsétlen Jób: „Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja”. (3)„Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban” (5-6) Lehet, hogy szülei vagy más tanítók szavaira utal Jób, a mostani látás kifejezés viszont saját tapasztalatát jelentheti: Látom, belátom. A sátán vádja Isten ellen a kezdetben az volt, hogy Jób valóban kiváló férfiú, jellemes ember, de csak azért, mert az Úr minden jóval megáldotta. Isten bebizonyította, hogy kedvence nem a rendkívüli anyagi adományokért hűséges hozzá, hanem azért, mert a kapott természetfeletti kegyelmekkel ellátva azokkal együtt dolgozik, és éli a hitből fakadó kegyelmi életet, amely próbák által is igazolhatóan derék, megbízható emberré tette őt. Egyébként nem csak Jóbnak, hanem minden hívő embernek meg kell harcolnia az ingyen kapott kegyelmekért valamikor az életében, különösen a hit kegyelméért, mert ez az indulás a legfontosabb kegyelem.
Jób 42, 1-3. 5-6. 12-16; Lk 10, 17-24
„Az Úr, pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt”
Isten helyre igazította Jób tétova gondolatait. Erre „felelt Jób az Úrnak, és mondta: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted”. (2) Isten végtelen nagyhatalom. Ez a helyes kifejezés: mindenható. Itt nem egészíti ki szegény agyongyötört, hosszú eszmefuttatásoktól elfáradt súlyos beteg ember, hogy Isten úgy tehet meg mindent, ha az a teendő igaz, tehát megfelel a fogalmának, és jó is, vagyis megfelel a céljának, tehát erkölcsileg jó. Az Ószövetség, íme, ilyen pontos fogalmakkal rendelkezik Istenről.„Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?” Ez a szövegrész válasz lehet egy korábbi megszólalásra, de lehet Jób önvádja is: ki merészel a gondviselésről nyilatkozni úgy, hogy arról pontos ismerete lenne? A gondviselés Isten tevékenysége. Nagy általánosságban Isten tervét jelenti, amellyel az egész világ minden apró és fontos dolgát úgy készíti elő, hogy az a legjobb legyen. Istenen kívül ezt megtenni senki nem tudja, mert nem ismeri a fejleményeket, igényeket, a legjobb megoldásokat. Ezért vádolja önmagát eme kérdésfelvetés után a szerencsétlen Jób: „Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja”. (3)„Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban” (5-6) Lehet, hogy szülei vagy más tanítók szavaira utal Jób, a mostani látás kifejezés viszont saját tapasztalatát jelentheti: Látom, belátom. A sátán vádja Isten ellen a kezdetben az volt, hogy Jób valóban kiváló férfiú, jellemes ember, de csak azért, mert az Úr minden jóval megáldotta. Isten bebizonyította, hogy kedvence nem a rendkívüli anyagi adományokért hűséges hozzá, hanem azért, mert a kapott természetfeletti kegyelmekkel ellátva azokkal együtt dolgozik, és éli a hitből fakadó kegyelmi életet, amely próbák által is igazolhatóan derék, megbízható emberré tette őt. Egyébként nem csak Jóbnak, hanem minden hívő embernek meg kell harcolnia az ingyen kapott kegyelmekért valamikor az életében, különösen a hit kegyelméért, mert ez az indulás a legfontosabb kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése