Isten szolgája CHEVRIER ANTAL
pap, III. r.,
rendalapító
(1826-1879)
Egyszeru családban született Lyonban. Eloször a párizsi külmisszió iránt érzett vonzódást, de aztán egészen hazája szegényei evangelizálásának élt. 1857-tol a lyoni „Gyermek Jézus Városának” lett lelkésze, aztán egy társával és két novérrel gyermekek elso áldozási elokészítésével kezdett foglalkozni. A St. André plébánia mellett megvett egy Prado nevu ismert nagy tánctermet. Jövendo két közösségének ez lett elso „háza” és késobbi központja. A szegény gyermekeket gyujtötte össze, húsz éven át tanította oket. Megérte, hogy elso tanítványai átvették és folytatták életmuvét. „Isten és a lelkek; magunkért semmit, mindent Istenért és a lelkekért” - ez társainak szóló utolsó tanítása. Antal atya két alapítása: A Prado - világi intézmény a szegény gyermekek szolgálatára. Tagok száma kb. 900. Prado Novérei. 1925 óta közös életet folytató társaság, a ferencesek nagy családjához tartoznak. Szegény gyermekeket és az Egyháztól távol állókat szolgálnak mintegy 50 házban, Franciaországon kívül Marokkó, Chile, Algéria, Banglades, India, Dél-Korea. Chevrier atya boldoggá avatása folyamatban van.
„Mivel Jézus Krisztus megragadott minket és elindított követése útján; mivel o alázatos és szegény és a szegényeket helyezi elso sorba; mivel o minden ember Világossága és élete, az örömhír hirdetoiként akarunk élni. Hisszük, hogy az emberek mindennapi életük szívén találkozhatnak Istennel. Hisszük, hogy a társadalom peremére szorultaknak van mondanivalójuk a világ számára. Hisszük, hogy a barátság, a közös küzdelem és a biztonság kockáztatása örömöt és reményt ébreszt. Jézus Krisztus szegénységének útját választjuk, mert ez a szabadság és a szeretet útja.”
A Prado Novérei Életszabályából.
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése