A családról a családnak az Evangélium tükrében
22.
Jákob békülni készül Ézsauval
Amikor Lábán rokonságával utolérte és ellenőrizte Jákob poggyászait, majd Ráchel ügyes trükkel kijátszotta apját, rádöbbent az egyetlen fontos szempontra: „a lányok lányaim, a fiúk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetek? és az ő fiaik ellen, akiket szültek? Gyere tehát, és kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!” (Ter 31,43-44) Gileád friss kőhalmán jóízű lakomával megszentelték a család békéjét. „Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket és visszatért lakóhelyére”(32,1)Jákob ugyan nagyon félt apósa leleményes gondolkodásától, de Istennek köszönte, hogy így az igazán izgalmas találkozásra a bátyjával, Ézsauval, és a vele való kibékülés nagyobb reményével folytathatta útját.„Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket így szólt: Isten tábora ez! Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak, azaz két tábornak. Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához Szeír földjére, Edom vidékére. Megparancsolta nekik: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig. Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt”2-6)Azok visszatérve elmondták, hogy Ézsau Jákob elé jön négyszáz emberrel. Jákob ettől megrémült. Kettéosztotta mindenét, hogy ha Ézsau egyik táborára rálel és dühében szétveri, meneküljön meg a másik. Utána így szólt: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene. Uram, aki azt mondtad nekem: Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből. mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy meg- találjon ölni anyát és gyermeket egyaránt. Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokja, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet”(10-13) Buzgó imája után elaludt.
Jákob harca az Úrral
Több részre osztotta vagyonát, hogy bármelyikkel találkozik Ézsau, hódolatáról biztosítsák, és feltétlenül hangsúlyozzák, hogy Jákob is jön utánuk. Mély álomban töltötte az éjszakát feleségeivel, gyermekeivel. Aztán kora reggel felkelt, a Jabbok gázlóján átvitte mindenét. Ő azonban visszament a tábor helyére. „És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig. Mikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina. Aztán arra kérte: Eressz el, mert elérkezett már a hajnal! Ő azt felelte: Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz! Erre a férfi megkérdezte: Mi a neved? Ő azt felelte: Jákob. A férfi akkor így szólt: Ne Jákobnak hívjanak ezen túl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél! Erre Jákob megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, mi a neved! Az így felelt: Miért kérdezed a nevemet? És azzal megáldotta őt azon a helyen. Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem! A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. Ezért nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van, mert Ő megérintette Jákobban” (25-33)
Jákob békülni készül Ézsauval
Amikor Lábán rokonságával utolérte és ellenőrizte Jákob poggyászait, majd Ráchel ügyes trükkel kijátszotta apját, rádöbbent az egyetlen fontos szempontra: „a lányok lányaim, a fiúk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetek? és az ő fiaik ellen, akiket szültek? Gyere tehát, és kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!” (Ter 31,43-44) Gileád friss kőhalmán jóízű lakomával megszentelték a család békéjét. „Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket és visszatért lakóhelyére”(32,1)Jákob ugyan nagyon félt apósa leleményes gondolkodásától, de Istennek köszönte, hogy így az igazán izgalmas találkozásra a bátyjával, Ézsauval, és a vele való kibékülés nagyobb reményével folytathatta útját.„Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket így szólt: Isten tábora ez! Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak, azaz két tábornak. Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához Szeír földjére, Edom vidékére. Megparancsolta nekik: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig. Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt”2-6)Azok visszatérve elmondták, hogy Ézsau Jákob elé jön négyszáz emberrel. Jákob ettől megrémült. Kettéosztotta mindenét, hogy ha Ézsau egyik táborára rálel és dühében szétveri, meneküljön meg a másik. Utána így szólt: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene. Uram, aki azt mondtad nekem: Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből. mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy meg- találjon ölni anyát és gyermeket egyaránt. Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokja, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet”(10-13) Buzgó imája után elaludt.
Jákob harca az Úrral
Több részre osztotta vagyonát, hogy bármelyikkel találkozik Ézsau, hódolatáról biztosítsák, és feltétlenül hangsúlyozzák, hogy Jákob is jön utánuk. Mély álomban töltötte az éjszakát feleségeivel, gyermekeivel. Aztán kora reggel felkelt, a Jabbok gázlóján átvitte mindenét. Ő azonban visszament a tábor helyére. „És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig. Mikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina. Aztán arra kérte: Eressz el, mert elérkezett már a hajnal! Ő azt felelte: Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz! Erre a férfi megkérdezte: Mi a neved? Ő azt felelte: Jákob. A férfi akkor így szólt: Ne Jákobnak hívjanak ezen túl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél! Erre Jákob megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, mi a neved! Az így felelt: Miért kérdezed a nevemet? És azzal megáldotta őt azon a helyen. Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem! A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. Ezért nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van, mert Ő megérintette Jákobban” (25-33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése