Évközi 29. hét csütörtök

Évközi 29. hét csütörtök

Ef 3,14-21; Lk 12,49-53

„hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által”

Elérkezett az idők teljessége, amikor megtestesült az Ige, szenvedésével és kereszthalálával megváltott minket. Az Atya elvileg minden embert gyermekévé fogadott. Aki a Szentháromság hitére megkeresztelkedett, az ténylegesen is Isten gyermeke lehet újra, mint az ősbűn elkövetése előtt szándékolta az Úr. Amint tegnapi levélrészletében olvastuk az apostoltól: „Ez volt az ő örök végzése, amit Jézus Krisztusban, a mi Urunkban valósított meg” (Ef 3,11) Pál apostol boldogan állapítja meg és hálásan köszöni az Atya jóságát: „Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön” (3,14-15) Ez a mondat többet jelent, mint amit a szószerinti magyar fordítás sejtet velünk. Gondoljunk a paradicsomi jelenetre, amikor Isten elvezette a föld összes állatát Ádám előtt: ő megnézte és nevet adott nekik, és az lett a nevük. Egyben ez azt is jelentette, hogy tulajdonába vette az összes állatot (Ter 2,19-20a) Pál apostol is erre mutat rá: angyalok és emberek minden faja Istené. Az emberek minden fajtája elszakadt Istentől, de az Úr saját kezdeményezésére a megváltásban újra magához ölelt minden népet. „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az Ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad s beteljetek Isten egész teljességével” (16-19) Az apostol itt valószínűleg azt a kegyelmet kéri a híveknek, hogy ismerhessenek meg egyre többet Isten végtelen tökéletességéből. Az emberi megismerés tárgyait is így fogjuk fel, a testek méretei adják a biztos ismeretet. Az Ószövetségben is egyre többet mutatott meg az Úr a maga titkaiból. Az Újszövetségben pedig Jézus tágította a túlvilágról adott ismereteinket, hiszen ő nemcsak belelátott egy kicsit az isteni titkokba, hanem pontosan ismert mindent. Pál gondol arra is, hogy a történelem során jönnek majd új emberek, akiknek új és újabb megvilágosításokat ad a Szentlélek. A Szentírásból nekünk is mennyi mindent fed fel az Úr elmélkedéseink során.„Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön örökké! Ámen”