A CSALÁDRÓL A CSALÁDNAK AZ EVANGÉLIUM TÜKRÉBEN 36.
József
gondoskodik apja családjáról
József nem állt bosszút a testvérein, amiért annak idején eladták rabszolgának Egyiptomba húsz ezüstért, hanem a fáraó tudtával és akaratával az ország leggazdagabb földjén adott nekik szállásbirtokot. Lehet, hogy megemlékezett Isten Ábrahámnak adott ígéretéről, hogy Kánaán területén egyelőre csak bérlő lehet, mert majd évszázadok múlva telik be Kánaán földjének végzete, az az erkölcsi romlás, amit Isten irgalma már nem tud elnézni, az isteni igazságosság teljes szigorával kell fellépnie az Úrnak, mint egykor Szodoma és Gomorra esetében is történt. Akkor majd a szépen kiépített Kánaánt saját népe kezére adja Isten. De hogy nyugodtan fejlődjék Izrael népe, és készülhessen fel történelmi küldetésére, a fáraót hangolta arra az intézkedésre, hogy József családja úri módon kapjon szálláshelyet. „József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel”. (47,11-12) Ugyanakkor az őslakók már nagyon nehéz helyzetben voltak, mert a szűk esztendők alatt minden megtakarított pénzük elfogyott élelemre. Józsefhez mentek tehát, hivatkoztak arra, hogy a raktárakban van elegendő gabona, József ne hagyja éhen halni családjaikat. József is tudta ezt, hiszen a fáraó álma megfejtésekor már erről is szólt a királynak: vannak állataitok, azokat hozzátok ide a fáraónak, ő pedig ad értük ennivalót. Aztán a fáraó tulajdona lett ilyen címen minden lakóház, az utolsó évben pedig önként ajánlották fel személyes szabadságukat, hogy ennivalójuk legyen és vetőmaghoz jussanak az újrakezdéshez. Isten mai ostoba ellenségei kiabálhatnak ezért? A hét bőtermő évben mindenkinek lett volna alkalma gondos munkával elraktározni a felesleget. De könnyebb volt nem dolgozni. József pedig úgy intézte, hogy mindenki újra gazdálkodhatott a maga volt birtokán, csak a mindenkori termés egy ötödét kellett beszolgáltatni a fáraó raktáraiba. Isten igazságos! Az emberek pedig belátták helyzetüket. Maguk mondták Józsefnek: „A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömmel leszünk rabszolgái a királynak” (47,25)
József nem állt bosszút a testvérein, amiért annak idején eladták rabszolgának Egyiptomba húsz ezüstért, hanem a fáraó tudtával és akaratával az ország leggazdagabb földjén adott nekik szállásbirtokot. Lehet, hogy megemlékezett Isten Ábrahámnak adott ígéretéről, hogy Kánaán területén egyelőre csak bérlő lehet, mert majd évszázadok múlva telik be Kánaán földjének végzete, az az erkölcsi romlás, amit Isten irgalma már nem tud elnézni, az isteni igazságosság teljes szigorával kell fellépnie az Úrnak, mint egykor Szodoma és Gomorra esetében is történt. Akkor majd a szépen kiépített Kánaánt saját népe kezére adja Isten. De hogy nyugodtan fejlődjék Izrael népe, és készülhessen fel történelmi küldetésére, a fáraót hangolta arra az intézkedésre, hogy József családja úri módon kapjon szálláshelyet. „József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel”. (47,11-12) Ugyanakkor az őslakók már nagyon nehéz helyzetben voltak, mert a szűk esztendők alatt minden megtakarított pénzük elfogyott élelemre. Józsefhez mentek tehát, hivatkoztak arra, hogy a raktárakban van elegendő gabona, József ne hagyja éhen halni családjaikat. József is tudta ezt, hiszen a fáraó álma megfejtésekor már erről is szólt a királynak: vannak állataitok, azokat hozzátok ide a fáraónak, ő pedig ad értük ennivalót. Aztán a fáraó tulajdona lett ilyen címen minden lakóház, az utolsó évben pedig önként ajánlották fel személyes szabadságukat, hogy ennivalójuk legyen és vetőmaghoz jussanak az újrakezdéshez. Isten mai ostoba ellenségei kiabálhatnak ezért? A hét bőtermő évben mindenkinek lett volna alkalma gondos munkával elraktározni a felesleget. De könnyebb volt nem dolgozni. József pedig úgy intézte, hogy mindenki újra gazdálkodhatott a maga volt birtokán, csak a mindenkori termés egy ötödét kellett beszolgáltatni a fáraó raktáraiba. Isten igazságos! Az emberek pedig belátták helyzetüket. Maguk mondták Józsefnek: „A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömmel leszünk rabszolgái a királynak” (47,25)
Jákob
utolsó évei
„Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott és megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének utolsó napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki. Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget, ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába! József azt felelte neki: Megteszem, amit parancsoltál! Erre ő azt mondta: Akkor esküdj is meg nekem! Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent az ágy fejére borulva. Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Ere magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. Amikor megmondták az idős embernek: Íme, a fiad, József eljött hozzád,- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. Amikor bement hozzá, azt mondta neki: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. Azt mondta: Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul”(47,27-48,4) József úgy érezhette, hogy ez az örökség neki is szól. Nagyon figyelt apja szavaira. Pedig nem csak ennyit akart neki bejelenteni.
„Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott és megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének utolsó napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki. Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget, ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába! József azt felelte neki: Megteszem, amit parancsoltál! Erre ő azt mondta: Akkor esküdj is meg nekem! Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent az ágy fejére borulva. Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Ere magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. Amikor megmondták az idős embernek: Íme, a fiad, József eljött hozzád,- összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. Amikor bement hozzá, azt mondta neki: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, amely Kánaán földjén van, és megáldott engem. Azt mondta: Megszaporítalak és megsokasítalak, és népek seregévé teszlek. Neked és utódaidnak adom majd ezt a földet örökös birtokul”(47,27-48,4) József úgy érezhette, hogy ez az örökség neki is szól. Nagyon figyelt apja szavaira. Pedig nem csak ennyit akart neki bejelenteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése