A családról a családnak az Evangélium tükrében 38.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 38.

Jákob temetése

 
Jákob megáldotta fiait az ősi szokások szerint. Mindegyiket külön-külön szöveggel, érdemeik és Isten jövőt ismerő és sorsot irányító szent akarata szerint: „Ezt mondta nekik apjuk, és megáldotta őket, mindegyiket a neki szóló áldással. Aztán megparancsolta nekik: Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz Makpéla-barlangba, amely a hetita Efron mezején van Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. Ott temették el őt és feleségét, Sárát. Ott temették el. Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is. Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt és népéhez tért”. (Ter 49,28-32) Minden édesapának kötelessége a szüleitől örökölt életet továbbadni mindazoknak. akiket Isten rajtuk keresztül akar az életnek ajándékozni, felnevelni őket arra a célra, amit Isten jelölt ki neki. Vigyáznia kell, hogy Isten akarata, azaz parancsai szerint gondolkodjék és éljen. Lám, ő maga is erre törekedett. Szívből szerette és egyetlen párjának választotta nagybátyja kisebbik leányát. Nem rajta múlt, hogy Lea lett az első felesége, és hogy őt rendelte Isten hat fia édesanyjának. Szív e szerelme és a kötelességei között mindig a kötelesség volt elől. Ezért rendelkezett úgy Lea halálakor, hogy apjának és nagyapjának sírjába temessék Leát, mert már akkor döntenie kellett arról, hogy mind őseivel, mind a fontosabb feleséggel együtt pihenjen az ő teste is. A lelkük azonnal a pokol tornácára került, és várták együtt az időpontot, amikor Júda törzséből megszületik a földre a Megváltó, befejezi küldetését, és viszi magával választottait, akik a földi küldetésüket híven végbevitték. Jákob már sok újdonsággal tudott szolgálni apjának és nagyapjának. Meg tudta erősíteni Ábrahám látomásait, beszélgetéseit az egy igaz Istennel, elmondhatta azt is, hogy menekülése éjszakáján hogyan látta Őt a mennybe vivő lépcsősor tetején. A testük pedig békében várta együtt a legfontosabb családtagokkal a boldog feltámadást a megszentelt földben.

Izrael temetése

 
József, akit emberileg apja a legjobban szeretett fiai közül, mint a család leghatalmasabb tagja, átvette a családfő szerepét. „József ráborult apjára, siratta és csókolgatta őt. Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Mialatt azok a parancsot telesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott ez lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig. Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, hogy apám megesketett engem: Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak. Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek. A fáraó azt üzente neki: Menj csak felé, temesd el atyádat, amint megesketett. Fölment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, valamint József háza népe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik. Elvitték őt Kánaán földjére és eltemették”