Évközi 29. Vasárnap

Évközi 29. Vasárnap

Mt 22,15-21

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?”

Az evangélium elbeszéli, hogy egy alkalommal Jézust küldöttség kereste fel. Tagjai két pártot képviseltek. Jézus ismerte mindkét pártot, és tudta, hogy Őt egyik sem kedveli, sőt egyre jobban gyűlölik. Mit kereshetnek egy küldöttségben azok, akik egymásnak is ellenségei, hiszen a Heródes-pártiak a római birodalom feltétlen kiszolgálói és egyben haszonélvezői, a farizeusok pedig a rómaiakat megszállóknak nézik, akik elvették a zsidók önállóságát, ezért gyűlölték őket. Gyorsan felfedték jövetelük célját: Jézust meg akarják buktatni az adó-kérdéssel. „Szabad-e adót fizetni a császárnak?”(17) Kényes kérdés. Ha igent mond, a farizeusok rohannak a zsidó tömegekhez, és lázítanak, mondván a názáreti Jézus a nép ellensége, mert adót fizettet a rabtartó császárnak. Ha nemmel válaszol, a Heródes-pártiak szaladnak Pilátus helytartóhoz, hogy el kell fogni és börtönbe kell záratni Jézust, mert tiltja az adófizetést. Jézus tehát így is, úgy is veszít. Jézus a kajánul villogó szemek kereszttüzében adópénzt kér. Kinek a képe és felirata van ezen a pénzen? A császáré. Jézus válasza rövid: „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené!”(21) Nagy örömömre szolgál elképzelni, milyen megnyúlt arccal bámultak Jézusra és egymásra ezek az urakra kétezer éves történelemben ugyanez a képlet ismétlődik, a koncon marakodó istentelen táborok összefognak Isten ellen, és Jézus Krisztus Egyháza ellen. Megegyeznek, hogy a nép ellenségének fogják beállítani, bármit hirdet, és megszabadulnak az erkölcs és hit terén megingathatatlan Egyháztól. Türelem testvéreim.