A családról a családnak az Evangélium tükrében 37.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 37.

Izrael fiaivá fogadja két unokáját 

 
Miután József megesküdött apjának, hogy halála után visszaviszi holttestét Kánaánba, Izrael pedig biztosította fiát, hogy nagyon megnöveli családját, még nagyobb megtiszteltetést is tartogatott számára. „Azért tehát a két fiad, aki neked Egyiptomban született, mielőtt idejöttem hozzád, legyen az enyém: Efraimot és Manasszét számítsák éppúgy az enyémnek, mint akár Rubent és Simeont. A többiek azonban, akiket utánuk nemzel, a tieid legyenek, és testvéreik nevét viseljék birtokaikban. Amikor ugyanis visszatértem Paddanból, Ráchel, a te anyád meghalt az úton, Kánaán földjén. Efratához közeledtem akkor, és eltemettem őt az efratai, - másik nevén a betlehemi - út mentén. Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: Kik ezek? Ő így felelt: A fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Azt mondta erre: Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket! Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megölelte és megcsókolta őket. Aztán ezt mondta a fiának: Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem! József ekkor elvette őket az apja öléből, és földig borult. Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. Erre ő kinyújtotta jobb kezét és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére. Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: Isten, akinek színe előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól, áldja meg ezeket a gyerekeket, szálljon át rájuk az én nevem, atyáimnak, Ábrahámnak ls Izsáknak a neve, és növekedjenek sokasággá a földön”. (48,5-16)

Miért történt az áldó kéz cseréje?

 
József, amint apjával szemben felállt, úgy igazította fiait, hogy Manassze kapja az elsődleges áldást, lévén ő az idősebbik. Apja azonban keresztbe tette kezeit. Amikor József reklamált, megkapta a magyarázatot.„Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről és áttenni Manassze fejére. Közben azt mondta apjának: Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobb kezedet! Ő azonban ellenállt és azt mondta neki: Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik. Aztán megáldotta őket, és azt mondta: Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: Úgy cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal, és mint Manasszéval! Efraimot tehát Manassze elé helyezte. Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyátok földjére. Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül, azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből.“ (48,17-22)