Évközi 29. hét hétfő

Évközi 29. hét hétfő

Ef 2,1-10, Lk 12,13-21

„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt”

Az apostol az efezusi hívekhez szól, akik nem kaptak semmiféle előzetes kegyelmet az igaz Istentől, mint az Ószövetség népe, a zsidók. Ők Ábrahám kiválasztása után, az ő hitére támaszkodva megkapták a biztatást, hogy majd a Megváltó érdemeiért üdvözülhetnek. Sőt a körülmetélés szertartásával esetleg meg is kapták a megszentelő kegyelmet a jövendő Messiásba vetett hit miatt. Hiszen maga Jézus hivatkozik arra, hogy Ábrahám a pokol tornácán van az ő földi élete idején is már, ami annyit jelentett, hogy ő üdvözült, nem a pokolbüntető területén várta a megváltás pillanatát. Jézus azt is elárulja ugyanabban a példabeszédében, hogy a szegény Lázár is oda jutott Ábrahám mellé. Keresztelő Szent János, Szent József biztosan üdvözültek, mint a Megváltó szolgái. A régebbi időkből pedig a próféták, még korábban Dávid király, Mózes és Áron. Ezen kívül nagyon sokan, Isten törvényeit becsülettel megtartó hithű zsidók mentesültek az ördög uralma alól, mert hittek az eljövendő Messiásban, és tartották az előkészületi időben a szövetségi parancsokat. A pogányok közül is kaphattak kegyelmet, hiszen Isten az ősszülők büntetése során ígérte meg a sátánt legyőző Messiást. Ha elfogadta az Úr Ábel áldozatát, miért vetette volna a pokolra a lelkét, amikor a bátyja agyonverte. Utána hamarosan testestül elragadta a földről Hénokot, aki Isten országa tanúja lesz majd Illéssel együtt az idők végén. Ezek mind a megváltás hitében kapták meg a megszentelő kegyelmet, ami nélkül nincsen üdvösség. Az efezusi keresztények pedig már nem elővételezetten nyerték el az üdvösség nagy ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Ők hallgatták az evangélium jó hírét, el is fogadták, és a keresztség szentségében biztosan elnyerték a megszentelő kegyelmet, hiszen a szentségek kétségen kívül adják a hozzájuk fűzött kegyelmeket. A Jézusba vetett hit által megigazult állapotba kerültek, és a lélek halálából, a halálos bűnből, mind az eredeti bűnből, mind a személyesen elkövetett halálos bűnökből kimenekültek. Erre írja az apostol: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik”. (2,1-2) Az akkor élő, már megkeresztelt efezusiakhoz intézett vigasztalás nekünk is szól: „Noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett, - az ő kegyelméből üdvözültetek,vele együtt feltámasztott, és az égiek között helyezett el Jézus Krisztus által, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban” (5-7) Örüljünk annak, hogy mi, megkeresztelt katolikusok Isten gyermekei vagyunk Jézus Krisztus által. Imádkozzunk a több milliárd meg nem kereszteltért, ki tudja, köztük mennyi magyar testvérünkért, akik úgy kénytelenek élni, hogy nem Isten gyermekei. Nem tudják a szüleik, mit cselekszenek!