Alkantarai Szent Péter küldetése 4.

Alkantarai Szent Péter küldetése

 
Alkantarai Szent Péter életének van egy harmadik küldetése. Sokan szóvá tették már, hogy Isten csak a mennyországban ígér örömöket. Ezért történik meg gyakran, hogy szomorúnak ítélik a földi katolikus életet. A szenvedés valóban szomorú része az emberéletnek, ritkán szokott kacarászni, akinek kemény kínjai vannak. Mosolyogni sem könnyű ilyenkor. Van azonban olyan örömforrása a katolikus földi örömnek, amelyet Péter életében nemcsak felfedezett, de élvezett is. Ez az Istennel való beszélgetés, az ima. Már a szóbeli ima is sok örömet jelenthet, ha valaki tudatosan megbeszéli hódolatának és szeretetének mondanivalóit. Gondoljunk arra, hogy egy-egy kedves személlyel társalogni milyen felemelő! Boldog, aki a fölséges Istennel társaloghat!Van azonban az imádságnak több formája is: az elmélkedő és a szemlélődő ima. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az imádkozni szándékozó ember nem a saját erőfeszítései révén emelkedik Isten közelébe, hanem Isten maga emeli magához. Az is megesik, hogy a lélekben felemelt ember testében is elszakad a földtől, így jelzi az Úr a magához ölelést. Ennek a szemlélődő imádságnak is vannak fokozatai, aszerint, hogy az Úr a maga végtelen titokvilágába milyen mélyen avatja be már földi élete során az embert. Szent Pál apostol írja: „Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt--testben-e, nem tudom, avagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja, elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember—testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja,--elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondani.”(2Kor 12, 2-4) Ezt az elragadtatott imafajtát adta Isten Alkantarai Szent Péternek is a XVI.században. Nemcsak ő maga élvezhette ennek örömeit, hanem segíthetett más kiválasztott személyeknek is eligazodni ebben a kiváltságban. Gondoljunk Szent Pálra, ő is elbizonytalanodik, hogy „testben-e vagy testen kívül” történt-e az elragadtatása. Avilai Nagy Szent Terézt VI. Pál pápa egyházdoktorrá nyilvánította. Igen nagy és a női világban szokatlan kitüntetés ez, hiszen másfél évezreden át csak férfiak lehettek egyházdoktorok, férfiak csak akkor, ha életükben papok vagy legalább szerpapok voltak. Avilai Teréz rendjét, a karmeliták szerzetét akarta kiemelni a reneszánsz kori lazább fegyelemből. Ebben is sokat segített neki Alkantarai Szent Péter, jó tanácsokkal látva el őt. Amikor azonban szemlélődő imában kapott isteni adományait támadták, nagy tekintélyével állt melléje. Teréz pedig sok csodálatos élményben részesült. Ezek alapján írta meg a Belső várkastély című művét, amiért VI. Pál pápától a kitüntetését kapta. Alkantarai Szent Péternek is forrása volt rendtársa,Francisco de Osuna: Harmadik Lelki Ábécéskönyv című világhírű műve, amely ennek az imaformának valóban alapvető Abc-éje. Pétert még életében különös csodával tüntette ki Isten. Sötét, ködös időben gyalog indult egy távolabbi városba. Tudta, hogy a cél előtt nagyobb folyón kell átkelnie. Hosszú út után lámpavilágot látott meg. Úgy vélte, hogy a folyó révháza. Bekopogott, és kérte, hogy a révész szállítsa át x városba. A kinéző férfi valóban a révész volt. Csodálkozva kérdezte az ismeretlen ferencestől: Miért akar révre szállni, hiszen az a város ezen a parton van. Igen, ilyen könnyű egy sebes, veszélyes folyón átkelni gyalog észrevétlen, ha Istennel jóban van valaki, és csak Őt szolgálja feltétlen szeretettel. A mai ember azért keveredik mindig bajba, mert Isten helyett megint pogány eszméket szolgál és ez még csak nem is reneszánsz. Új és igen veszedelmes, nem is emberközpontú, hanem istentelen és embertelen. Alkantarai Szent Péter, könyörögj értünk, hogy mihamarabb túljussunk rajta.