Évközi 29. hét szerda

Évközi 29. hét szerda

Ef 3,2-12; Lk 12,39-48

„A pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek"

Saul Damaszkuszhoz közeledve a déli napsütést sokszorosan túlragyogó fényességben látta meg először az élő Jézust. Néhány napra elvesztette testi szemének világát ettől a fényességtől, de megnyílt a lelki szeme: A Názáreti Jézus áll előtte isteni fényben, élő valóságban, tehát igaza van a keresztények tanításának: Ő valóban feltámadt halottaiból. Saul azonnal Jézus híve lett. A damaszkuszi keresztények azonban rettegtek tőle. Jézus egy Ananiás nevű tanítványát küldte Saul szállására, hogy keresztelje meg őt. Ezekkel a szavakkal nyugtatta meg Ananiást: „Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nékem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért". (ApCsel 9,15-16) Erre a megbízatásra céloz Pál a mai levélrészletben: „Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, pogányokért. Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb megírtam." (1-3) Valóban titok volt előbb a zsidóknak, hogy a pogányokat is velük együtt gyermekeivé fogadja Isten. Titok volt ez a tény a pogányoknak is, nagyon kevesen tudtak arról, hogy a Megváltó a földön él, bár ismerték a régi ígéretet, hogy eljön majd egykor egy asszony szülötteként a földre (Ter 3,14-15)„Megismertem Krisztus titkát, amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet nekem juttatott hathatós ereje szerint."(4-7) Pál apostol ezt óriási kitüntetésnek fogta fel: „Nekem, az összes szentek közül a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejedelmeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van, és biztonságos utunk a benne való hit által" (8-12) Ezt a csodálatos titkot még most sem akarják sokan megismerni vagy elismerni. Pedig ennek alapján milyen gyorsan megoldódnék a mai problémák többsége. Pál lelkületével imádkozzunk a megoldásért.