Évközi 31. hét csütörtök
Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom.
Emberi szemmel felelőtlennek tűnik, ha egy
pásztor otthagyja a nyájat, hogy egyetlen elveszett bárányt megkeressen. De
csak a kívülálló számára! Könnyen azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne
veszélyeztesse a többi állatot, hiszen miközben ő keresi az egyet, távollétében
farkasok támadhatnak a nyájra. A jó pásztor számára azonban minden rábízott
bárány fontos. Határozott szándéka, hogy egyetlen bárány se vesszen el.
Ennyire végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk, vagy elgurult pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul, hogy megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott a szíve a másik ember nyomorúsága iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi a másik baját, de nem csupán az együttérzés vagy a szánalom érzéséről van itt szó, hanem a segítés szándékáról is. Az irgalmas személy tenni szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja őt menteni. Az irgalmas ember nem képes a tétlenségre, azonnal indul és segít.
Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját? Követem-e a sugallatot, amellyel Isten arra indít, hogy segítsek a bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
Ennyire végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és mindenkinek megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk, vagy elgurult pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul, hogy megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott a szíve a másik ember nyomorúsága iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi a másik baját, de nem csupán az együttérzés vagy a szánalom érzéséről van itt szó, hanem a segítés szándékáról is. Az irgalmas személy tenni szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja őt menteni. Az irgalmas ember nem képes a tétlenségre, azonnal indul és segít.
Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját? Követem-e a sugallatot, amellyel Isten arra indít, hogy segítsek a bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése