Évközi 31. hét péntek

Évközi 31. hét péntek

„hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján”

Szent Pál ebben a levélrészletben a hit egyik legnehezebb kérdését próbálja megmagyarázni. Mit is jelent a megigazulás? Több levelében felvetődik ez a kérdés. Hogy manapság mit gondolnak róla, kevésbé ismeretes, de a XVI. században ez központi probléma volt, és a bűneivel állandó harcot vívó Luther Márton arra a következtetésre jutott, hogy a bűnös embert Isten sem teszi abszolút tisztává, megigazulttá, csupán eltakarja a bűneit. Mi a megigazulás lényege? Nézzük előbb, mi az igaz? Igaz az, ami megfelel a fogalmának. Isten az ember teremtése előtt így fogalmazta meg a látható világ legrangosabb lényét: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Előbb teremtette a férfit: „Azt mondta továbbá az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is” (2,18) Miért nem jó, hogy a férfi egyedül van? Mert a szentháromságos minta a végtelen isteni szeretetre utal. Az Atya a Fiú születésekor végtelen tökéletes istenségét adja neki csorbítatlanul. A Fiú visszaajándékozza Atyjának és kettejük közös kincse lesz. Együtt ajándékozzák aztán a Szentléleknek. A férfi egyedül nem tud kinek ajándékozni, nem tud igazán szeretni, az önszeretet viszont nem erkölcsi érték. Ádám örül Évának (23-24) Neki adhatom mindenemet. Ő is ugyanezt teheti. Isten mindkettőjüket megajándékozta a megszentelő kegyelemmel: gyermekeivé fogadta őket. A fogadott gyermekség is igazi gyermekség. Éva a sátán kísértésére hallgat, eszik a tiltott fa gyümölcséből. Megteszi ezt kérésére Ádám is. Súlyos bűn, elvesztik miatta istengyermekségüket, a mennyország reményét is. Elbújnak. Isten Ádámot keresi. A számonkérés alkalmával azonnal szeretetlen: nem védi Évát, hanem vádolja. Megromlott a viszonyuk. Isten megmutatja a menekülés útját: Megváltót küld Éva egyik utódja által, ő széttiporja a kísértő hatalmát. Visszaszerzi az istengyermekséget és az üdvösséget. Az ember igazán Isten gyermeke lesz újra. Jézus ezt magyarázza: a farizeus hiába dicsekszik a törvény tökéletes megtartásával, nem lesz igazzá. A vámos Isten irgalmához folyamodik, megigazul. (Lk 18,9-14) Az ószövetségi törvény elítéli a házasságtörő asszonyt. Jézus nem ítéli el, meghal érte, hogy feloldozhassa.(Jn 8,1-11) Pál apostol is erre ébred rá: ő is a törvény híve volt, kemény farizeus. Belátta, hogy ez nem elég a megigazuláshoz:„Mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent felülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén. Krisztust akarom megismerni és feltámadásának erejét, a szenvedésben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra” (Fil 3,8-11) „Legyetek követőim, testvérek és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy, sokszor mondtam nektek és most is sírva mondom, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent” (17-18.21)