A papi hivatás
elmélkedés második rész
A pap Isten embere, a közösség embere.
Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Az élete közege a család. Az üdvösség is attól függött, hogy mennyire érti meg, mennyire valósítja meg a szeretet küldetését: amennyi boldogságot szerez a rá bízottaknak, annyit ad majd neki jutalmul Isten örökre a mennyországban. Az Újszövetség örök főpapja családba akart beleszületni. Élvezni akarta az isteni szeretetet emberi síkon egy édesanya szíve közelében kilenc hónapon át, majd gyermekként, ifjúként és felnőtt kenyérkeresőként harminc éves koráig. Amikor tanítványokat hív műve folytatására, érezteti velük, hogy olyan boldogító küldetést kapnak, amely nem egy család boldogítására jelöli ki őket, hanem Jézus nagy közösségének, az Egyháznak gondját, szolgálatát bízza rájuk. Az egyik rendtársam nagyon vonzó egyéniség volt. Mindenki szerette. Az egyik pici lányka egyszer azt kérdezte édesanyjától, amikor az atya látogatása után egyedül maradt a család: Anyu! A Tivadar atya annyira szereti a gyerekeket, miért nincs kislánya? A csöppség kérdésétől meglepett anyuka kegyelemtől kapott ötlettel válaszolt:Tudod, kislányom,ha lenne saját kislánya, nem szerethetne ennyire téged.A pap rengeteg jót kap Istentől a felszenteléskor.Ezt a sok jót, kegyelmet nem önmagáért kapja, hanem azokért, akikhez küldetett. Ezt elfelejtenie soha nem szabad. Összetévesztenie önmagát a hatalommal, amit mások javára kapott nem szabad. Az, aki a papi hatalomtól elbízza magát, a gőg foglya lesz. A papnak alapvetően meg kell tanulnia Jézus Krisztustól: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Félünk alázatos lenni? Miért? Az alázatos ember nem bárgyú, hanem okosan és helyesen gondolkodik, ha van benne természetes érték, örököltem, kaptam. Ha jól tudom szolgálni az Isten népét, azt a szentelés kegyelmeként Isten adta. Az alázatosság: igazság. Ilyen közösségi emberekre, Isten- és ember-szolgákra van szükség. Egy falusi templom hirdetőtábláján olvasták barátaim: Milyen legyen a mi papunk? Ne legyen a haverunk. Haverunk van bőven, papunk legyen, mert az nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése