ARMAGHI SZENT MALAKIÁS
püspök
*Armagh, 1094/95. +Clairvaux, 1148. november 2.
Malakiás 1094-ben vagy 1095-ben született, és az
Ír-szigeten, Armaghban nőtt fel, ahol apja tanítóként tevékenykedett. Szülei
halála után egy Eimar nevű remeténél keresett menedéket, aki -- mint Szent
Bernát (lásd: A szentek élete, 470. o.) tudósít Malakiás életrajzában - - ,,a
jámborságban nevelte, és gondolatait a papságra irányította''. Amikor Malakiás
huszonöt éves lett, Szent Cellach érsek pappá szentelte, és elküldte, hogy
hirdesse Isten Igéjét, és irtsa ki a rossz szokásokat, amelyek ebben az
egyházban különösen nagy ,,számban fordultak elő''.
Ebben az időben azonban nemcsak Armagh egyházmegyéje,
hanem Írország egész egyháza is reformra szorult. A normannok rablóhadjáratai
teljes anarchiába taszították az országot, a dánokon a clontarfi csatában
(1014) elért győzelem után pedig a polgárháború ideje következett, s ez további
zűrzavarokat hozott magával. A kolostorok, amelyek egykor az ír egyház
erősségei voltak, nem léteztek már, s velük együtt lehanyatlott a műveltség is.
Az egyházmegyék szervezete még inkább elsorvadt, s a kevés, nagyrészt tudatlan
és fegyelmezetlen pap egyáltalán nem nőtt fel feladataihoz. Úgy tűnik,
Malakiást első tapasztalatai meggyőzték arról, hogy még nem készült fel eléggé
feladatára, ezért miután egy rövid időt Armaghban töltött, lismore-i Szent
Malkus (1047--1135) püspökhöz ment, aki az angliai Winchesterben szerezte
alapos képzettségét. Malkus gondosan oktatta Malakiást az egyházi szolgálatra
és a lelkipásztorkodásra. Ezután Malakiás egy ideig Lismore egyházmegyéjében
működött.
1123-ban azután ajándékba kapta nagybátyjától, egy
laikus apáttól a Down grófságban levő Bangor kolostort. A kolostor elhagyatott
és düledezőfélben volt, de Eimar tanítványainak segítségével Malakiás újból
felépítette a templomot, majd ezt követően egy évig vezette a szerzetesi
közösséget, amelyről Szent Bernát ezt mondja: ,,olyan volt, mint egy nyitott
könyv, mindenki megtanulhatta belőle a szerzetesi élet igazi reguláját''. Egy
évvel Bangor újjáépítése után Malakiást Connor püspökévé választották. Írország
többi egyházmegyéjéhez hasonlóan a connori is siralmas állapotban volt.
1124-től 1127-ig dolgozott itt Malakiás a szerzeteseivel együtt; felkeresték az
embereket a házaikban és földjeiken, hogy elbeszélgessenek velük. 1127-ben egy
északi törzsfőnök elpusztította ezt az országrészt, Bangorból pedig elűzte a
szerzetesi közösséget. Malakiás egy időre visszavonult Lismore-ba, majd a Kerry
grófságban lévő Iveaghban telepedett le.
Röviddel visszatérése után felosztotta az
egyházmegyét, és új püspöki székhelyet hozott létre Bangorban. Ezenkívül vagy
magában Bangorban, vagy Downpatrickban kolostort alapított ágostonos
kanonokoknak, és amennyire egyházmegyei munkája megengedte, ő maga is részt
vett a kanonokok életében. 1139-ben Rómába utazott, hogy a pápától kérje annak
megerősítését, amit az egyházmegyéjében tett, és az új püspöki székhely Cashel
megerősítését is.
Útja során Clairvaux-ban találkozott Szent Bernáttal,
aki a barátja és csodálója lett, később pedig összeállította az életrajzát.
Malakiásra olyan mély benyomást gyakorolt a ciszterciek szigorú fegyelme, hogy
elfogta a kísértés: mondjon le további útjáról, tegye le püspöki hivatalát, és
lépjen be Clairvaux-ba egyszerű szerzetesként. Végül mégis tovább utazott
Rómába. Itt II. Ince pápa (1130--1143) szívélyesen fogadta. Malakiás egy
hónapot töltött az örök városban, felkereste az apostolok sírjait, és válaszolt
a pápának az írországi egyház helyzetére vonatkozó számos kérdésére. A pápa
legátusként bocsátotta el azzal a megbízással, hogy zsinatot tartson az Ír-
szigeten. Számunkra ismeretlen okokból a zsinat csak 1148-ban ült össze,
mégpedig Inishpatrickban, a Dublin közelében lévő Skerries szigetcsoport egyik
szigetén. Ötven püspök és több mint kétszáz pap vett részt ezen a zsinaton,
amelyet Malakiás elnökletével tartottak.
Ugyanebben az évben Malakiás másodszor is elindult
Rómába, és megint Clairvaux-n utazott át. Ide érkezve halálosan megbetegedett,
és november 2-án, Szent Bernát karjai között elhunyt.
Malakiás reformját az ír egyházban csak halála után
hajtották végre. Amikor első római útjáról hazatért, egész csapat novíciust
küldött Clairvaux-ba, hogy a ciszterciek szigorú fegyelmében nevelődjenek.
Írországba való visszatérésük után Mellisfontban telepedtek le; három évvel
Malakiás halála után a mellisfonti kolostornak öt alapítása volt már. 1152-ben
egy Kellsben tartott zsinaton alaposan megújították az ír egyház szerkezetét. Az
országot négy tartományra osztották Armagh, Cashel, Tuam és Dublin érseki
székhelyekkel. Sok kis egyházmegyét összevontak. Az ír egyház mai szervezete
elsősorban a Malakiás által kezdeményezett reformmunkáknak köszönhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése