„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok” (Zak
13,7)
Mindszenty József bíboros
A mindenható és mindentudó Atya eddig is nagyon céltudatosan készítette fel kiváló papját anya-egyházmegyéje különböző szintű feladatköreiben, de a harmincas években egyre forrósodó európai levegőben úgy érezte a zalaegerszegi plébános, hogy neki mindig több irányba kell figyelnie és mindig nagyobb, egyre bölcsebb hozzáállással megérteni és megoldani a magyar katolikus problémákat. Mivel Isten tervei nem apránként készülnek, hanem pillanat alatt állnak elő a teremtés egészére, az összes csillag nagy tejútrendszerei, a tejútrendszerek naprendszerei, ezek állócsillagai, ezek pályája, napjuk körüli mozgása, harmonikus egysége a tágulásban: a súlyok és sebességek kiegyensúlyozott léte ámulatba ejti a szakembervilágot. Bámulni tudunk és lassanként megtanulni új és még újabb felfedezéseket. Pedig ezek mindenben kötöttek: súlyban, sebességben, pályaelemekben. Ezért az egyszer beléjük táplált teremtői akarat örökre pontosan kiszámítható. Van azonban egy másik fajta világ is. A mi viszonylag kicsi napunk és bolygórendszere egyik kicsi bolygóját arra szemlélte ki a Teremtő, hogy élőlényeket telepítsen rá. Már az sem egyszerű feladat, hogy három fajta élőlényre gondolt. Az első faj, a növények világa millió alfajból, egyedből áll. Ezek élete a növényi (vegetatív) élet. Jellemzője: a magból kikel a csíra, aztán felnő a szár, azon leveleket hajt, kivirágzik és a virágból termés lesz. Ez a termés tápláléka a többi élőlénynek, amelyek-akik elterjesztik a növénytől szanaszét a magvakat. A másik életfaj az állatoké (animal) Ezek már el tudják hagyni a helyüket, mert mozgásra képesek. Ezek szaporodása két nem által történik: az anya és a hím adja a szaporodás új élőlényét. Ha már a két sejt, az anyai és az apai összeforrt, elindul az állat anyában a vegetáció törvény alapján a növekedés, kifejlődés és a párzás. Az anyában kifejlett új élet kemény héjban (tojás) vagy film-szerű burokban fejlődik fajtája törvénye szerint. Ha megszületett az új állatkölyök, anyja tejével táplálja,majd a két szülő megfelelő nyers táplálékot hord a fészkébe, illetőleg a fa odújába vagy a földbe ásott barlangjába. A nagyobb gerinces állatok pedig rendszerint családot alkotnak, esetleg csordában élnek. Egészen kiválik a legmagasabb rendű földi élőlény, az ember. Az embernek is megvan a testi élete, amelyet édesanya és édesapa közösen ajándékoz az új egyednek, a gyermeknek. Benne is megvan a két fajta alsóbbrendű élet, a növényi és az állati, de magasabb fokon,mert nekünk már szellemi létű lelket tervezett a Teremtő. Az emberrel nagyobb tervei vannak Istennek, mint a többi élőlénnyel. Már a testét is egy egyéni célnak megfelelően irányítja Ő maga, aztán a semmiből teremti hozzá a szellemi lelket, benne az értelemmel és az akarattal. Aztán azonnal teremt egy új személyt, neki ajándékozza ezt az új emberi természetet, akit az édesanya saját testében nevel kilenc hónapig, amíg kifejlődik a magzat, és meg tud születni a külvilágra, ahol elkezdődik a felkészülés az egyéni életre, amelynek lényege: megismerni Teremtőjét, szolgálni Őt annak az egyéni élettervnek végrehajtásával, amelyet neki, csak neki gondolt ki és rendelt el feladatnak az ő számára. Ennek a lényege: megismerni Istent a teremtett dolgokból, aztán megismerkedni vele az igazság és a jóság elveiben. Ennek legfőbb forrása a Szentírás és a Szenthagyomány, vagyis Isten kinyilatkoztatott üzenetei, amelyeket az emberiségnek adott az első emberpártól kezdve az utolsó apostol haláláig. Ennek írásos gyűjteménye a Biblia hetvenkét könyve. Aztán a földi életében érdemeket kell gyűjtenie azzal, hogy a melléje rendelt embereket kellő módon igyekszik boldogítani, mert ennek a szeretetnek összértéke lesz a mennyei boldogsága mértéke. Ehhez Isten bő kegyelmet ad. A kegyelemnek eszköze a pap, maga Mindszenty József is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése