Évközi 31. hét hétfő

Évközi 31. hét hétfő

„Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok”

Az apostolkérdést tesz fel a filippi híveknek: „Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együtt érezve ugyanarra törekedjetek”(1-2) a normális emberi kapcsolatokban is fontos értékek azok a tulajdonságok, amelyeket Pál felsorol. Mondhatnánk úgy is, hogy azok természetes erények, mert erők, készségek arra, hogy a közösségi életben könnyen, gyorsan hozzanak létre akár meglepő eredményeket is. Az első fejezet végén is erre utal: ha mondjuk, egy pogány közösség összefog valami jó kezdeményezésben, legyen az gazdasági előny, társadalmi vagy politikai előrelépés, Krisztus ügyében még fontosabb, hogy egy okos vezető, aki felfogja a jó lehetőséget, azonnal buzdítani kezdi a testvériséget az össze fogásra. Krisztus ugyanis az evangélium hirdetését tartotta működése lényegének. Erre a célra válogatta ki az alkalmas főtanítványokat. Nem egyenként küldte őket a szolgálatra, hanem kettesével. Így nagyobb biztonságban érezhették magukat, és mivel a másikra is vigyázni kellett, meg kellett vele osztani a vendégszeretet gyümölcseit, rögtön a legfontosabb erényt kezdhették gyakorolni. Az apostol ezt az üdvös krisztusi módszert gyakoroltatva tovább buzdítja tanítványait: „Tegyétek tökéletessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok”(2) Két széthúzó hírnök elrettenti a figyelő pogányokat: ha ezek ketten nem tudnak egyetérteni, hogyan akarnak belőlünk azonos hitű és kölcsönös szeretetű, önzetlen testvéreket faragni Krisztus elvei szerint? „Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak” (3) Valóban jézusi útbaigazítás. A farizeusi világnak ferde kinövése volt, hogy mindegyik a maga személyét tartotta fontosabbnak. Jézus ezt ajánlotta nekik: „Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: Add át a helyedet! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki meghívott, és azt mondja neked: Barátom! Menj följebb! Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják” (Lk 14,7-11) „Egyiketek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is” (Fil 2,4)