Évközi 31. hét szombatja
A filippiekhez írt levél utolsó fejezete feltárja előttünk Pál apostol atyai lelkületét egykori tanítványai iránt. Mindenek előtt arra vet fényt, hogy fogságában is figyelemmel kísérte az egyházközség életét. Jól ismeri az embereket. Tudja, hogy sok jó szándékú hívő is beleeshet a sértődés kelepcéjébe, vagy egyszerűen csak hiúsági kérdéssé válik azok szolgálata, akik nagyon fontosak, értékesek, de úgy érzik, hogy méltatlanul háttérbe szorultak. Kezdenek vetélytársat látni a munkatársban, vagy egy-egy döntés következtében egyéni sértésként fogják fel a többségi akaratot. Itt két női név szerepel, akik számunkra teljesen ismeretlenek. Szent Pál viszont bizonyára jól ismerte mindkettőjüket, segítő készségüket ottléte alkalmával, örömmel tapasztalhatta is, és most valami miatt összekülönbözhettek. Erre enged következtetni, hogy külön-külön kéri mindkét hölgyet, hogy ha egymással nehéz is kijönniük, az egyházközség Jézus közössége, szeretetközösség, sőt Krisztus titokzatos teste, amelyben minden részecskére, azok összmunkájára múlhatatlanul nagy szükség van. „Értsenek egyet az Úrban!” (4,2) „Igazi munkatársát” nem nevezi meg, de a név szerint szereplő Kelemen és a többiek egységét is szorgalmazza. Kiemeli jókívánságként, hogy mindenkor örüljenek! Aki örül, az boldog. Könnyebben elviseli a nehézségeket, és a szelíd és alázatos szívű Jézus közelségét áraszthatják összeütközések helyett. A néha nagyon szorongató szükséget zárják buzgó imába és Isten békéje visszatér közéjük. Ezután tér csak rá a neki nagyon fontos nyilatkozatra: „Igazán megörültem az Úrban, hogy végre-valahára annyira-erőre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok. Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad”. (10-13) Csodálatosan nagy lélek nyilatkozata ez. Jézus mondott hasonló szavakat: „a rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának pedig nincs hová lehajtania a fejét”. (Lk 9,58) Jézus nyilatkozata minden követőjének szól. Pál ezután felfedi lelke mélyét: „Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban. Ti is jól tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti. Már Tesszalonikibe is küldtetek néha-néha valamit a szükségletemre. Nem mintha adományra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra. Átvettem mindent és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. Az én Istenem kielégíti majd minden szükségeket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban” (Fil 4,14-19) Ugyanezt szóról szóra elmondhatom én és sok társam is. Legyen örökké áldott minden jó szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése