Vízkeresztutáni péntek
„Nektek, akik hisztek Isten Fiának a nevében,
örök életetek van.
A tegnapi elmélkedésben János apostol elmagyarázta nekünk a hit és a szeretet isteni erények fontosságát.„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint az, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia?” (4-5) Jézus maga mondta az utolsóvacsorán tanítványainak: Ne keseredjetek el azért, mert én eltávozom a földről. Nem menekülök innen. Eljöttem, hogy megváltsalak benneteket. Hirdettem az igazságot, tanúságot tettem a szeretetről. most bevégzem a küldetésemet: elmegyek oda, ahová most nem jöhettek utánam, de majd követni fogtok ti is engem. Ez a szenvedés és kereszthalál nem gyengeség jele, hanem a szereteté: „Nagyobb szeretete senkinek sincsen annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Aztán a halálomból győztesen felkelek, feltámadok: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (16,33) „Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik. arról, hogy Krisztus az igazság.” (1Jn 5,6) Jézus hozta el a keresztség szentségét, amelyben víz által lesz az ember Isten gyermeke. De ezt azért tudja megadni a Mennyei Atya nagy ajándékaképpen, mert vérét ontja, életét adja értünk. Ezt tanúsítja a Lélek, hogy Jézus igazán megadhatja, mert Jézus maga az igazság. De van más tanúság is: „Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy” (7), vagyis egybehangzó tanúság. „Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról” (9-10) Mikor tett tanúságot Isten az ő Fiáról? János rögtön ezzel kezdi evangéliumát, mint a legfontosabb mondanivalót közli velünk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta” (Jn 1,1-5) „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Az Ige testé lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”. (9-11.14) János apostol tehát erre utalhat, amit most az evangéliuma bevezetőjéből olvastam fel. Harminchárom évig velünk volt, mindenki megkaphatta volna az akkor élők közül ezeket a gyönyörű gondolatokat, igazsággal telhettek volna el. Nem tették, nem fogadták be. Azóta elmúlt kétezer év. Mindenki olvashatta volna, megtanulhatta volna, hogy Jézus van tele kegyelemmel és igazsággal. Megteszik ma a tudatlanok, hogy kiolvassák János és a többi evangélista írásaiból a teljes igazságot? Feleljen mindenki saját maga.„Ezeket azért írtam nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van”. (1Jn 5,13) Ezeknek. Csakis ezeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése