Az Isten Báránya 4.

Az Isten Báránya

A zsidók húsvéti báránya csak előképe volt a világot megváltó Isten Bárányának, Jézus Krisztusnak. Már az első századokban feltette a szónoki kérdést az egyik keleti egyházatya: Mit mondsz, Mózes? Az oktalan kisbárány vére megmentette a zsidók házában élő elsőszülötteket? Csak előre jelezte, hogy az Isten Fiának, aki érettünk emberré lett, érettünk kiontott drága vére az a hatékony erő, amely a világtörténelem összes bűnét le tudja mosni. Ezért énekli az Egyház a húsvéti mise prefációjában Jézusról,hogy ő az „igazi húsvéti bárány” Szent Péter írja: „Járjatok szent félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtelen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek” (1Pét 1,17-21) Evangéliuma elején utal erre János evangéliuma: Keresztelő János „másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”. Jn 1,29) Mennyei látomásai között ugyancsak szerepel az értünk megölt Bárány, aki hatalmat kap a titkok tekercsének felnyitására: „Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa, vagy abba beletekintsen. Erre a vének közül az egyik így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét. Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme. Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, népből, nyelvből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a föld felett”. (Jel 5,4-10) Mivel Isten Bárányáról van szó, érthető, hogy már az előkép, az egy éves bárányka is teljesen épp kellett legyen: „a bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen!” (Kiv 12,5) Bűntelenségére maga Jézus is keményen hívja fel ellenfelei figyelmét: „Ki vádolhat engem közületek bűnnel?” (Jn 8,46) Megtestesülésének célja a bűnök eltörlése, amire csak ő, a bűntelen volt képes: „és tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn”. (1Jn 3,5) Ószövetségben megmaradt testvéreinek magyarázza a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy az Ószövetség nem is tudott bűnöket eltörölni: „Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! Így tehát egy újszövetség közvetítője: ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét”. (Zsid 9,13-15) a Bárány tette szabaddá a földtől a kiváltságosak kórusát: „új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt; és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről”. (Jel 14,3)