„Amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett”

„Amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett”

 
Keresztelő János harminc éves korában Isten parancsára kiment a Jordán folyó partjára, és hirdetni kezdte a melléje gyűlt: népnek: „Egy hang kiált: Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így”. (Iz 40,3-5) Keresztelő János tehát Izajás próféta szózatát ismétli meg, amelyet a fogságból hazatérő nép örömére mondott. A babiloni fogságba induló, rabszíjra kötözött zsidó nép kegyetlenül megszenvedte gőgös bálványimádását, szegényeinek nyomorba döntését. Amikor azonban letelik a fogság szenvedése, Isten irgalmasan haza segíti bűnbánó népét. Megkönnyíti a hazatérők útját. János is ezt hirdeti, az Egyház liturgiájában is megismétli Isten üzenetét: „íme, a ti Istenetek! Isten, az Úr eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti”. (Iz 40,9-11) János azonban jól ismerte kora zsidó népét. Tudta, hogy kortársai várják ugyan nagyon a Messiást, de bűnbánatra nem mindenki hajlandó. Ezért a megtérés helyett arra vágyakoznak, hogy a Messiás jöjjön, és tegye nagyhatalommá a zsidókat. Ezért tetszett nekik a kemény fellépésű, szigorú tekintetű János. Jó hadvezérnek is beillenék, gondolták. János azonban tiszta és becsületes, igaz ember volt, megvallotta nyíltan: Nem én vagyok a Messiás. Én csak vízzel keresztellek. benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni”. (Lk 3,16) és hozzá is fűzi: „Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.” (17) Amikor Jézus is harminc éves lett, elérkezett az ő megnyilatkozásának ideje. Elment tehát ő is a Jordán partjára. Be kellett Őt mutatnia előfutárának, aki erre készült három éves korától huszonhét éven át a zsidó papi családból származott fiúk nevelőházában, Qumránban. De a bemutatás nem az otthon nevelőmunkájának a betetőzése volt. Őt a Szentlélek világosította föl, ki a Messiás: „Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, Ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy Ő az Isten Fia”. (Jn 1,33-34)