Epifánia - Vízkereszt

Epifánia - Vízkereszt

„Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten” 

Az emberi történelem középpontjában Jézus Krisztus áll. Ez a történelem a jó és a rossz, az Isten és a Sátán harca az ősszülők bűnbeesése óta. Ádám és Éva keserűen tapasztalta, hogy az ördög becsapta őket: a tiltott gyümölcstől nem isten lett belőlük, hanem szánalmas ember. Vigasztalást csak Isten ígérete nyújtott: Megváltót küldök nektek, ő majd megszabadít titeket ellenségetektől. Ábrahám óta tudták, hogy a Megváltó az ő népéből várható. Nyolcszáz év múlva egy nem-zsidó próféta mutatott rá, hogy ez a vándorló nép a Megváltó népe: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca Izraelből”.(Szám 24,17) Ő az, akire a népek várakoznak. Bálám jövendölése hazájában, Keleten, mindenütt ismertté vált. Amikor a várva-várt csillagkép megjelent az égen, hitük és tudományuk alapján bölcsek örvendtek és készültek a zsidók országába felkeresni az újszülött királyt, aki majd minden nép Üdvözítője lesz. Heródes király palotájában senki nem hallott felőle. A király papoktól tudakolta meg, hol kell a Messiásnak születnie: Betlehemben, válaszolták ők, mert hatszáz éve így jövendölt Mikeás próféta: „Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”, (Mik 5,1) Heródes gonosz volt és ravasz. Eligazította a bölcseket, de megígértette velük, hogy visszatérnek és informálják őt. Ő pedig elintézi egyszer s mindenkorra a világ jó reménységét. Végleg győzni fog a gonoszság. Ám a „Nagy” Heródes Istenhez képest semmi-lény. A bölcsek célhoz értek, hódoltak boldogan a kis Jézus előtt, aztán angyal figyelmeztette őket a gonosz veszedelemre. Kikerülték Heródes városát. Minden beteljesült, ahogyan Isten rendelte. Jézus ott született, ahol ősapja, Dávid birkapásztorként kezdte, de gyorsan király lett, mert Isten akarta. Heródes felsült, túljártak eszén. Unokája kigúnyolta a harminchárom éves Jézust, akit Pilátus elismert Messiás-királynak a zsidók ellenére. Jézus valóban Messiás lett: halált halt, engedelmességből vállalt halálával örökre legyőzte a halált és okát, a sátánt, majd feltámadt és égbe emelkedett. Oda viszi haláluk után a benne hívőket, és pokolra taszítja a gonoszokat. Hívei ellen pedig folyik az óta is az ádáz küzdelem. Fényes csillagát vörösre festve millió hajtókán és tornyon villogtatták, mintha ott lenne a Messiás. Szülőföldjéről folyamatosan űzik el híveit. Ahol születésekor békéről zengedeztek mennyei angyalok, gyilkos fegyverek ropognak. A kereszténység új földje, Európa fél évszázada pogány terület hamis messiásokkal. Legyőzték? Nem! Csak beteljesült Betlehem örömhírének próféciája: „Ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És Ő lesz a béke”. (Mik 5,3-4) Ahol él a szívekben Jézus, ott van béke. Ahol kihal a hit, ott nincs és nem is lesz soha. Hazánkban-sokunkban él Jézus, de nem mindenkiben. Ha többségünkben felragyog Jézus fénye, ha szeretete és a hit csillog a szemünkben, mert szívünkben Jézus maga él, akkor jön a jobb kor. Ez a csillag nem keletről, sem nyugatról, hanem felülről jön el.