Ferenc pápa: Aki szereti az Istent, az szabad

A Szentlélek engedelmessé teszi a szívet Istennek, és megnyitja azt a szabadság számára – mondta Ferenc pápa homíliájában a Szent Márta-ház kápolnájában január 9-én tartott reggeli szentmisén.

Az élet fájdalmai ugyanis bezárják az embert, ellenben a szeretet megnyitja. Egy jógagyakorlat nem tanítja meg a szívet Isten atyaságának a „megérzésére”, sem pedig egy zen-tanfolyam nem szabadít fel jobban a szeretetre. Ezt csak a Szentlélek adja meg – tanított a pápa.

A napi evangélium alapján a kenyérszaporítás és a jézusi vízen járás történetéhez fűzve gondolatait, a pápa a szöveg záró mozzanatára figyelt: „A tanítványok nem értették a csodát, mert szívük kemény volt.”

A szív többféle szempont miatt lehet kemény, például fájdalmas tapasztalatok miatt, amint az emmauszi tanítványokkal történik, félelemmel telnek el, attól tartva, hogy még egyszer „csalódni fognak” – mutatott rá a Szentatya. Tamással is megesik, hogy elutasítja Jézus feltámadását. Egy újabb módja a kemény szívnek, hogy önmagába zárul.

A pápa figyelmeztetett annak veszélyére, hogy önmagában álló, zárt világot alkotunk. Önmagunkban, a közösségben, a plébánián, de mindig zártan. Ez a zártság oly sok dolog körül foroghat, gondoljunk csak a gőgre, az elégedettségre, hogy én jobb vagyok a másiknál, illetve a hiúság is fontos tényező. Vannak öntetszelgő emberek, akik bezárkózva önmagukat nézik folytonosan. Ez a vallásos nárcizmus! Azért kemény a szívük, mert bezárkóznak. Arra törekszenek, hogy védjék magukat az őket körülvevő falaktól – fogalmazott a Szentatya.

Ferrenc pápa szerint van olyan is, aki a törvény mögé barikádozza el magát, belekapaszkodva a „betűkbe”, melyket a parancsolatok rögzítenek. A szívek megkeményedése hátterében legtöbbször a bizonytalanság áll. Aki a szilárdságot a törvény előírásaiban keresi, az olyan, mint aki a börtönfülkében a rács mögött ül: biztonságban van, csak éppen szabadság nélkül.

„Amikor a szív megkeményedik, nem szabad, mert nem szeret. Ez a mai jánosi szakasz vége – folytatta szentbeszédét a pápa. – A tökéletes szeretet elűzi a félelmet, a szeretetben nincs félelem, mert a félelem a büntetéstől tart, és aki fél, az nem tökéletes a szeretetben. Nem szabad. Mindig félünk, hogy történik valami fájdalmas, szomorú, ami elrontja az életünket, vagy éppen kockára teszi az örök üdvösségünket. Mennyi sok képzelgés! Miért nem szeretünk inkább! Aki nem szeret, az nem szabad… Az apostolok szíve kemény volt, mert még nem tanultak meg szeretni.”

Akkor hát ki tanít meg bennünket a szeretetre? Ki szabadít meg ettől a keménységtől? Csak a Szentlélek! – adott választ a Szentatya. Csinálhatsz ezer katekézist, ezer lelkiségi tanfolyamot, ezer jóga- vagy zengyakorlatot! De ezek egyike sem adja meg neked a „fiak szabadságát”. Csak a Lélek tudja arra indítani a lelkedet, hogy mondhasd: Atyám! Csak a Lélek képes, hogy megelőzze, széttörje a szív keménységét, és hogy lággyá tegye. Lágy…? Nem tetszik annyira ez a szó. Inkább fogékony szív! Fogékony az Istenre, fogékony a szeretet szabadságára.