Szentháromság vasárnapja

Szentháromság vasárnapja


 „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” Az ünnepen arra hívja fel a figyelmünket a liturgia, hogy az emberiség összetartója a Szentháromság. Ez az alapvetés a Szentírás első oldalán szerepel: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Istennek nincs emberi teste, arca sincs, ezért csak azt akarja kifejezni a szentíró, hogy Isten belső, szentháromságos szeretet-élete lehet az ember minta-oka. Ahogyan szereti az Atya a Fiút, neki ajándékozza születésekor a teljes isteni természetet, majd a Fiú sértetlenül vissza ajándékozza Atyjának, aztán a Szentlélek származtatásakor együtt ajándékozzák neki a végtelen istenséget, így kell szeretnie egymást az emberpárnak, férjnek és feleségnek. Ebből az önfeledt szeretetből fakad az új élet, a magzat, a gyermek. A szeretettel összekapcsolt család mintájára kapcsolódnak a családok nemzeti közösséggé. Az istenszeretet megsértése a bűn, vezet a család békéjének, boldogságának meggyengüléséhez. Ádám azonnal vádolja és nem próbálja menteni feleségét, mikor Isten számon kéri bűnét. Így kezdődik a veszekedés, esetleg elhidegülés, netán a család széthullása most is. A szülők után az első fiúgyerek, Káin is összeférhetetlen, irigy, és végül testvérgyilkos lesz. Káin elhagyja otthonát, idegenbe költözik. Ötödik unokája, Lámek két feleséget vesz, fütyül az Isten-rendelte egynejűségre, és fennhéjázva hirdeti: „Megöltem sebeimért egy férfit, sérülésemért egy ifjút. Hétszeres a bosszú Káinért, de hetvenszeres Lámek-ért”((Ter 4,23-24) Van orvosság? Az evangélium felel. Jézus Nikodémussal beszélgetve kifejti a jobbítás lehetőségét. Ember ugyan nem tud segíteni: „Ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába a szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki Lélekből született” (Jn 3,5.8) Majd önmagát említi, mert Ő az Isten Fia. Ő állítja vissza a bűn előtti szeretetközösséget Isten és ember, ember és ember között: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ” (Jn 3,16-17) Segíteni tehát a Szentháromság tud a bajokon. Ezt a gondolatot erősíti meg Pál apostol a szentleckében: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,) Jézus kegyelme elsősorban a házasság szentségében nyerhető el. Egy férfi és egy nő mindhalálig érvényes szövetsége a házasság minden mellébeszélés nélkül. Ez a szentség, amelyet a jegyesek szolgáltatnak ki egymásnak, állandó természetfölötti, isteni erőt biztosít a szeretet gyakorlására, esetleges visszaszerzésére. Nem a veszekedés majd válás a megoldás. Az Ószövetségben engedélyezett elbocsátás helyett Jézus visszaállította az eredeti állapotot. (Mk 10,5-9) Az Isten, az Atya szeretete korunkban magán kinyilatkoztatásban is megnyilvánult. Nem félelmet akar kelteni, hanem annyira szereti gyermekeit, hogy mindig láthatóan közöttük akar lenni. A Szentlélek közössége az első keresztény pünkösdön, húsz nyelven beszélő zsidót fogott össze egyetlen szeretet-közösséggé. Később is adott több féle külön kegyelmet, karizmát a közösség javára. Szent Pál ezeket felsorolja az 1Kor 12,12-30-ban, de hozzáteszi: „Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek”(31), és leírja a szeretet himnuszát. A Szentháromság vezessen erre az útra mindegyikünket.