Jézus Szent Szíve

az úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe^* A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak. Hajnal Mátyás emlegetett, emblémákkal, azaz szimbolikus képekkel is illusztrált imádságos könyve (1629)^*mégsem ebbe a kultikus áramlatba tartozik. Klaniczay Tibor és Holl Béla vizsgálódásai^* szerint "a műfajok egyesítésének barokk eljárásával «lelki comoediá»-ban jeleníti meg a léleknek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát. A Jézussal egyesülő szívnek ebben az allegorikus játékában felhasználja a bibliai Énekek énekének szerelmi stilisztikáját is."

A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre.^* Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750),^* továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765).^* A márianostrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

A felvilágosodás, illetőleg a jozefinizmus nem kedvezett az ájtatosság terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társaság azonban legfőbb tömegpasztorációs programjának tekinti és az egész országra kiterjedő népmissziókon kedvelteti: a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdeti. Alig van hazánkban templom, ahol Jézus Szent Szíve-szoborral, képpel ne találkoznánk.^* Ezekben azonban nincs köszönet, mert kevés kivétellel, lelketlen, giccses tömegmunkák. Említést érdemel, hogy Varga János somogyi juhászember fafaragványainak egyik legkedveltebb eleme a Szent Szív.

A kissé érzelgősre hangolt kultusz általában megmaradt az egyházi, templomi keretekben, apácaközösségekben és a magándevoció világában. Falusi népünk igazában és egészében máig sem vette lelki tulajdonába. Ezt az is mutatja, hogy szakrális néphagyományt – tudomásunk szerint – még nem sarjasztott. A napot a hívő nép legtöbb helyen nem tartja számon. Színes megnyilatkozás volt Kalocsán és Mezőkövesden életre hívott Jézus Szíve-körmenet, ahol különös alkalom nyílt az ünneplő népviseletben való megjelenésre. Részt vett rajta a környékbeli faluk népe is. Ezt a jezsuiták a hagyománytisztelet érdekében külön is szorgalmazták.

A Jézus Szíve-dedikációk egy-két korai időpontot nem számítva, mind a múlt század végétől kezdve tűnnek föl: