APOSTOLOK CSELEKEDETEI 57.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 22,30

Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.
23,6-11Mivel Pál tudta, hogy egyrészük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt. Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettőt vallják. Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá. Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki:Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.
Pált hamarosan elfogták, amint Jeruzsálembe érkezett. Mivel Jézus még Kisázsiában tudtára adta mindenütt, ahol a hajójuk kikötött, hogy „bilincs és megpróbáltatás vár rá” (ApCsel 20,23) de ezen nem lepődött meg. Így nyilatkozott ottani híveinek: „Tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. Ezért most ünnepélyesen kijelentem, nem szárad rajtam senkinek a vére. Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek” (25-27) Az ázsiai zsidók meglátták Pált a hét végén és elkezdtek kiabálni:” Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szentély ellen tanít. Még pogányokat is hozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet” (21,28) Amikor a nép nagy zavargással vette körül Pált, Jeruzsálem római  katona parancsnoka katonai kísérettel odament, és megkötöztette Pált. Végül felvitette a várba. Pál akkor felfedte előtte, hogy ő zsidó ugyan, de apján keresztül római polgárjoggal dicsekedhet, akit ítélet nélkül senki sem kötöztethet meg. Ettől a kijelentéstől megijedt az ezredes. Másnap már bilincs nélkül akarta a zsidók elé vinni ügye tisztázására. Mindezt katonaság kíséretével akarta biztosítani, mert megtudta, hogy negyven zsidó meg akarja ölni az úton. Az ezredes kimentette a támadók közül, és felvitette a várba. Ott éjszaka megjelent neki Jézus és így bátorította: „Légy bátor! Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is”. (23.11)