APOSTOLOK CSELEKEDETEI 56.

APOSTOLOK CSELEKEDETEI
ApCsel 20,28-38 

Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.
Pál apostol Európából Kisázsián át Jeruzsálembe utazott hajóval. Amikor a hajó Kisázsia partjai közelében haladt keletre, a kikötőben Pál találkozott azokkal, akiket ő tanított és nevelt keresztényekké. Mint vándorló misszionárius az új egyházközségeket megszervezte, püspököket, papokat szentelt a hitélet vezetésére és ment tovább hirdetni az evangéliumot. Őket kéri most bizalommal, hogy vigyázzanak saját hitükre és a közösség hitére is. Nem akármilyen küldetésük van, hanem Isten Egyházára kell gondot viselniük, amit a Szentlélek bízott rájuk. És ezt a drága hitbizományt, az Isten Egyházát, Isten a tulajdon vérével szerezte. Tehát nem Pál öröksége az, hanem Jézus Krisztusé. Őt, az Istenembert tökéletes Istennek nevezi. Ezt a szentírási helyet rengeteg tévhitűvel szemben hangoztatták a hitszónokok, és hivatkozunk rá manapság is azokkal szemben, akik a mi időnkben vonják kétségbe Jézus Krisztis istenségét. Pál apostol komolyan félti az új Egyházközösségeket az ördögtől és az ő csatlósaitól, akik „ragadozó farkasként jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.”(29) A búcsúzó apostol bátran hivatkozik arra, hogy ő teljesen önzetlenül végezte küldetését, saját kezével dolgozva kereste a maga és társai kenyerét. Most azonban a Szentlélek szenvedésre hívja. Jézus Krisztus és a Szentlélek megad minden segítséget az utódoknak is az eredményes munkához, ha ők is serényen végzik feladatukat. Vigyázniuk kell a nyájra, mert az Jézusé.